Fácán

(Fhasianus colchicus)

A fácán nyoma

A betelepített alfajok a következők:

- Közönséges fácán (Fhasianus colchicus colchicus)

- Kínai örvös fácán (Fhasianus colchicus torquatus)

- Mongólfácán (Fhasianus colchicus mongolicus)

- Zöld vagy japánfácán (Fhasianus colchicus versicolor)

- Angol sötét vadászfácán (Fhasianus colchicus var. tenebrosus)

- Formózai fácán (Fhasianus colchicus formosanus)

- Törökfácán (Fhasianus colchicus var. subalbidus)

- Fehér fácán (Fhasianus colchicus var. albus)

- Pennsylvániai fácán (Fhasianus colchicus var.

pennsylvanucus)

Költési elterjedése: Politipikus faj, eurázsiai elterjedési területén 33 természetes alfaja fordul elő. Ma a leggyakoribb mindenütt előforduló szárnyasvadfajunk, amely csak a hegyvidéki magasan erdősült területeken él szerényebb egyedszámban. A Magyarországra betelepített alfajok őshazája a következő:

Közönséges fácán: a Kaukázus előteréből a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger vidékéről származik.

Kínai örvös fácán: őshazája Kelet-Kínában van.

Mongólfácán: ÉNY-Kínában Dzsungáriában, Kelet-Kazahsztánban és Kelet- Kirgizisztánban őshonos.

Zöld vagy japánfácán: őshonos Japánban és Honshu szigetén.

Formózai fácán: őshazája Tajvan.

Élőhelye: Az alfajok eredeti élőhelye különböző, így asszimilációjuk során is eltérő élőhelyeket részesítenek előnyben. A közönséges fácán a folyómelléki ligeterdőkhöz kötődött, kerüli a zárt erdőségeket. A kínai örvös fácán és a mongol fácán a cserjés, nádas takarással tarkított területeket kedveli. A japánfácán kedveli az összefüggő erdőségeket. A hibrid vadászfácán, mivel előszeretettel porfürdőzik, szereti a laza, homokos talajokat, legfeljebb 400 m tengerszint feletti magasságig érzi jól magát, előnyben részesíti a sík enyhén lankás vidékeket.

Porfürdő

Kedveli a déli kitettségű és sík helyeket, ahol a csapadék kevesebb, alacsony a hóréteg vastagsága sok a napsütés. Optimális élőhelye a változatos fás-cserjés táj. A fácán kötődik a fás vegetációhoz, főként az erdősávokhoz. Jelentős az út, útpadka, árokpart, illetve betakarításkor a tarlók fácáneltartó szerepe.

Szaporodása: A születésüket követő évben a kakas és a tyúk egyaránt ivarérett. A szaporodási időn kívüli periódust a fácán vegyes ivarú csapatokban tölti. Április közepére a kakasok elfoglalják egyedi territóriumukat, amit a többi kakassal szemben védenek. A territóriumot évről-évre újra használja. A fiatal kakasok vagy megüresedett territóriumot foglalnak el, vagy meg kell küzdenie azért.

Harc a territóriumért

A kakasok korának meghatározásánál jó támpontot nyújt a sarkantyú mérete, melyet az alábbi ábra szemléltet.

A sarkantyú mérete az idősebb kakasoknál hosszabb, hegyesebb

A territórium nagysága az élőhely és az állománysűrűség függvénye, általában 2-3 hektár. A legjobb territóriumot a domináns kakasok foglalják el. A fácán háremtartó, azaz poligámia jellemzi. Mindig a tyúkok keresik fel a dürgő kakast, ők választanak párt maguknak. A dürgés a földön történik, mely az alábbi folyamattal írható le: kinyújtózkodás, első szárnycsapás, első hangadás, második szárnycsapás, második hangadás, harmadik szárnycsapás, szárnyverdesés, lelapulás, farktollak szétterjesztése, kiegyenesedés. Domináns kakas hajnaltól naplementéig 250-300 esetben hallatja hangját. (Hangját letöltheted: innen.) A párzást a kakas udvarló viselkedése előzi meg. A dürgés március közepén, a tojásrakás Közép-Európában általában április közepén kezdődik. A tojó választja ki a fészek helyét. Általában jól fedett, magas növényzetű helyeket részesíti előnyben. A fészek a földbe kapart tenyérnyi mélyedés. A fészekcsésze olykor csupaszon hagyott, általában száraz növényekkel, levelekkel, apró gyökerekkel béleli ki a tyúk. Először az idősebb tyúkok kezdenek tojni, majd a fiatalabbak. A naponkénti tojásrakás általában a déli órákra esik. Évi egyszeri költése van, de az elpusztult fészket a tyúk sarjúfészekkel pótolja, előtte azonban újra párzik. A különböző alfajok tojásszáma más és más. A vadászfácán átlagosan 12 tojást tojik. A tojások formája az oválistól a rövid oválisig és a rövid hegyes oválisig változik. A tojáshéj sima, tompa fényű, zöldesbarna színű. A kotlás az utolsó tojás lerakása után kezdődik. A tojásokat csak a tyúk üli. A tojások általában a 24. napon kelnek ki. A csibék egyszerre kelnek ki, a tyúk alatt száradnak fel és együtt hagyják el a fészket. A napos csibék mozgáskörzete kicsi, fokozatosan növekszik, 8 hetes korukban a csibéket vezető tyúk már 10 hektárnál nagyobb területet is bejárhat. Két hetes korukban már repkednek a csibék, 5. hetes korukban kezdenek felgallyazni 8. hetes korukban már képesek hosszan repülni. Az ivarok közötti differenciálódás színben és fejlődésben a 6. héten kezdődik meg igazán. Októberre a fiatalok elérik a felnőtt madarak testméretét és tollazatát. A felnevelt szaporulat szabad területen tyúkonként 1,5-3,5 fiatal.

Táplálkozás: A csibék életének első 3-4 hetében az állati eredetű táplálék kizárólagos jelleggel bír. Az első héten a kisméretű puha vázú rovarokat, a második héttől már a kitinvázas bogarakat is fogyasztanak. Felnőtt madarak esetében az állati eredetű táplálék másodlagos jelentőségű. Elsősorban növényi eredetű táplálékot fogyasztanak.

Állományviszonyok: A fácán – lévén telepített vadfaj – kezdetben szerény mértékű terítékkel képviseltette magát. A történelmi Magyarországon 1893-ban 44.000 fácánt lőttek. Ez a mennyiség a századfordulóra megduplázódott. A két világháború között 1937/1938-as vadászévben terítéke 327.000 példány volt. Az 1950-es évekre terítéke 70-80.000 példányra esett vissza. Az 1960-as évek végétől a kibocsátás hatására nőtt a becslés és a teríték is. A legmagasabb becsült állomány 1978-ban volt 2.428.000 példány. 1979 óta állománya drasztikusan csökken. A 2006/2007-es vadászati évben terítéke 361.561 példány volt. 2007-ben 742.364 egyedet becsültek. A fácánállomány és élőhelye genetikai, egészségügyi szempontból védelemre szorul. A genetikailag tisztább vérvonalú, főleg mongolicus alfaj tulajdonságait hordozó, fészkelő fácánt kell előnyben részesíteni. A nevelés során a természetközeliségre kell törekedni, különösen az utónevelés időszakában.

Vonulása: Állandó madár, legfeljebb a fiatalok kóborolnak. Főleg a kibocsátott fácánnál figyelhető meg nagyobb arányú vándorlás. Az elvándorlás az élőhely alacsonyabb eltartóképessége, a magas állománysűrűség, a zavarás, a ragadozók koncentrációja és a vonalszerű vegetáció (cserje- és fasorok, nádszegélyek) elvezető szerepe együttesen válthatják ki.

Gazdasági jelentősége: A fácán legfontosabb apróvadfajunk. Sok apróvadas vadászterület gazdálkodása a fácánra épül. Hosszú éveken át egy vadászra átlagosan évente 30 db fácán hasznosítása jutott, ma ennek mintegy fele. A fácán a jövő vadászmadara, az élőhelyének és állományának javítása az apróvadas társaságok elsődleges feladata.

Vadászati lehetősége íjjal: Mint miden madárfajunk a fácán is a hatályos törvények értelmében, röptében vadászható íjjal is. Vadászatához a vadászreflex, vagy irányzék nélküli íjak használata javasolt. A vesszőket általában flu-flu tollazással látjuk el, ami nagymértékben megkönnyíti az ellőtt vesszők megkeresését. A vesszőket ajánlott pengés vadászheggyel felszerelni, de megfelelő erejű íj esetén a judo, vagy a blunt hegyek is alkalmasak lehetnek a vadászatra. A helyi szabályoknak megfelelően egyéni- és társasvadászaton is lehet vadászni. Egyéni vadászaton a bokrászás ajánlott, mikor a vadász, kutya segítségével a lassan haladva keresi fel a fácánok által kedvelt helyeket. A kutya jelzéseit figyelve próbál eredményes lövést leadni a kelő fácánra. Társas vadászat alkalmával, mind nevelt-, mind vadfácánra a vonal, illetve U-hajtást alkalmazzuk, a résztvevők számától függően elállókkal. Jó kutya itt is nagy segítséget nyújthat a vadászat során, mind a vad helyének jelzésével, mind a lőtt madarak megkeresésében. Társasvadászat esetében fokozottan ügyeljünk a balesetvédelmi szabályok, a lőirányok betartására, ne feledkezzünk meg arról, hogy a vadászheggyel felszerelt vessző komoly sérülést okozhat.

A fácán vitális zónái:

Szakirodalom jegyzék:

1. Bakonyi G. – Juhász L. – Kiss I. – Palotás G. (1995) Állattan. Mezőgazda Kiadó, Budapest

2. Csekő S. (1986): 500 kérdés a vadról és környezetéről Lapkiadó Vállalat, Budapest

3. Faragó S. (2002) Vadászati állattan. Mezőgazda Kiadó, Budapest

4. Kőhalmy T. (1994) Vadászati enciklopédia. Mezőgazda Kiadó, Budapest

5. Országos Vadgazdálkodási Adattár

6. Preben B. – Preben D. (2006) Állatnyomok és –jelek. M-érték Kiadó, Budapest

7. Szederjei Á. – Studinka L. (1962): Nyúl, fogoly, fácán. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest