Bejelentkezés

Jelenleg online

Senki
   
   
   
   
   
   
   
   
 
Második Leupold és ÉN Nyomtatás
2008. October 20.
Hosszas kalandozást követően érkezett a tengeren túlról a Leupold II távmérő. Bár nekem a távbecsléssel nem voltak túl nagy gondjaim, egy távmérő mégis csak könnyebbé teheti az ember életét, ha már arra adja a fejét, hogy vadásszon, ráadásul íjjal, plusz nehezítés, hogy nem a „teremtés koronájának” születtem. Aki mint tudjuk, tökéletes és arra predesztinált, hogy puszta kézzel ejtsen el a légytől a Predátorig mindent. A távmérő reggel fél nyolckor egy sietve érkező postás útján eljött, és csendesen várakozott fekete dobozában, hogy kézbe vegyék. Ergonómiailag szépen tervezett külleme mellett a Nikon távmérő kis kocka formájával szinte már kőbaltának tűnik. Szóval a külső tetszetős, a szokásos extrák mellékelve (terepszínű tok, szabályozható zsinór nyakba akasztáshoz, kézikönyv.)
A kézikönyv áttanulmányozásakor olvastam, hogy  a távmérő szoftverét ugyanaz a cég készítette amelyik a ballisztikus rakétákhoz is ilyesmiket fejlesztett. Így aztán óvatosan nyúltam hozzá, de szerencsére se nagy piros gombot, se hozzáláncolt jól fésült amerikai ezredest nem találtam, ezután nyugodtabban folytattam az ismerkedést.
Az első tényleges próbára a fóti lőtéren került sor (a háttérben Robin Hood kaszabolta a rosszfiúkat kamerák és füstgépek előtt). Ellenőrzés gyanánt vittük a Nikont is, és még egy 20m-es mérőszalag is bekerült a kocsiba a teljes biztonság kedvéért.Az a bekapcsolásnál rögtön látszott, hogy a nézőkén feketével megjelenített információk szürkületben, illetve este nem lesznek olvashatóak hasonlóan a többi távmérőhöz. Képernyő világítás csak a még újabb modelleken van. Márpedig info az van rajta rengeteg.Rögtön az elején ki kell választanunk, hogy   A, B, C kategóriás íjunk van- e, mert ez alapján számolja majd a röppályát a drága. A kézikönyv természetesen segít, de aki nincs tisztában az íj sebességével, az kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét, íjászboltosát, vagy ne vegyen ilyen készüléket…
Arra már odaát is rájöttek, hogy nem minden háztartás alapfelszereltségéhez tartozik sebességmérő, ezért a távmérőt az általuk ajánlott módszerrel is be lehet programozni.

„Tegyél ki egy célt, -lehetőleg kis kört- 40 yardra ( kb 36 m) lőj rá a 20 yardos (kb 18m ) tüskével két-három vesszőt majd mérd meg, hogy a vesszők mennyivel csapódtak a cél alá.”

A kézikönyv táblázata aztán segít eligazodni, hogy most A B C kategóriás íjunk van-e.

Érdekességképpen:

„A” -kategória: sebessége kevesebb, mint 215 fps „ vagy a nyílvessző  több mint 30 inchel (kb 0,76 m) ment a cél alá.
Húzó erő kevesebb, mint 50 #.

„B” -kat.: 215-250 fps között, nyílvessző 20-30 inch-el ( 0.76-0.50 m)  alá ment, húzóerő 50-65# között.

„C” -kat. „250 fps, vagy a fölött. A céltól mért becsapódás kevesebb, mint 20 inch (kb 0,50 m) húzóerő 65# felett.

Ha puskás vadászatra adtam volna a fejem, akkor még inkább vakarhatnám, mert ott 7-féle puska -lőszer stb. kombinációt kellene beletáplálni.

Ha ezzel megvagyunk, akkor jön az újabb lépés „normál” vagy „eső” (rain) módban mérjen. Mivel száraz idő volt, ezért az elsőt választottuk. Majd egy újabb funkció a 1st target –last target ami állítólag arra jó, hogy a mérési sávban látható célok közül a legközelebbit mérje, vagy a legtávolabbit. Na, ennek sok értelmét nem láttam, így ki is kapcsoltam. Majd ha bölénycsordára vadászom, visszakapcsolom. Külön be kell állítani, ha azt akarjuk, hogy nagy távolságra, 150 yard (kb. 136 m ) felett mérjen. Ezt sem használtuk, de ilyen is van.

Újabb menü pont, hogy a távolságot méterben, yardban, vagy lábban kérjük. Konzervatív európaiak lévén maradtunk a méternél. Ez után választhatunk, hogy a készülék a ténylegesen mért egyenes távolságot mutassa a jobb alsó sarokban, vagy a hőmérsékletet. A távolságot fontosabbnak tartottam annál, mint hogy megtudjam, hány fok van a zsebemben, ezért én az előbbit választottam. Az már csak hab a tortán, hogy azt is kijelzi, hogy a cél hány fokban van lefelé vagy felfelé a vízszintestől. Ez nagyon jó, mert ha bármilyen szöget is jelez lefelé, eszembe juttatja, hogy ne felejtsek el bedőlni lövésnél.

Ez után már csak az következik, hogy az ember fia /lánya, hangulatának, vérmérsékletének, haja színének, stb. megfelelően beállítsa a távmérő közepén figyelő célkeresztet (van belőle 13-féle). Természetesen meghatározhatjuk azt is, hogy a nézőke közepén megjelenő távolság az ún. ballisztikus távolság legyen, avagy a már korábban említett egyenes vonalú, mérőszalagos távolság.

Na ezek után következett a nagy megmérettetés. Először csak vízszintesen mértük a távolságot a céltól.

- 10m alatt a Nikon nem mér, tehát itt nem tudtuk kontrollálni a mérést.

-10- és 20 m között a Leupold majdnem a kukában végezte, mert tévedett. Ha különbség mutatkozott a két készülék adatai között, akkor mérőszalaggal lemértük az adott távolságot.

A Nikon soha nem hibázott, a Leupold azonban 70 cm- 2.5 m –rel kevesebbet mért az én kezemben, a pároméban nem. Na ezt magyarázza meg valaki!

20 m után helyreállt a rend, és onnan már nem volt vele gond 60 méterig. Tovább nem mértünk, mert csak az íjász lőtáv érdekelt minket. Az irányzékunkat az egyenes vonalú távolság / line of sight/ alapján állítottuk be.

Vízszintes vonalú mérésnél a ballisztikus lőtáv, és az egyenes vonalú táv között minimális eltérés volt, ezért felvonultunk a domboldalba, onnan próbáltuk a távmérőket. A vesszőfogót lent hagytuk, majd fentről én a Leupolddal, a férjem a Nikonnal, bemértük. Majd a mérés alapján rálőttünk a vesszőfogóra. Az ő nyílvesszői elszálltak a vesszőfogó felett az enyémek viszont mind találtak. /Szerény vagyok, nagyon szerény vagyok…/

Az egyenes vonalú távolság ugyanis 22 m volt, a ballisztikus távolságot 18.5 m –ben jelezte, ezért én a 20-s tüskével céloztam, a párom a 20 és 25  tüske közé vette a célt.

Ez volt, ami engem igazán meggyőzött, és már nem akartam felajánlani Robin Hoodnak, hogy rabolja el.

Amikor a dombról lefelé lőttünk, volt olyan eset is, hogy nagyobb ballisztikus távolságot mutatott, mint az egyenes vonalú lőtáv. Lesről lefelé meredeken azonban mindig kisebb távolságot jelzett, mint az egyenes vonalú.

A felfelé történő mérést is kipróbáltuk, bár többnyire lesről vadászunk, horizontra meg nem lövünk. Felfelé mérésnél a ballisztikus lőtáv kicsivel nagyobb érték volt, mint az egyenes vonalú távolság. /Sosem voltam még olyan valós helyzetben, ahol felfelé kellett volna lőni, de biztos van ilyen a hegyekben, nem csak fácánvadászaton./

Vadászatokra is elvittem már jó néhány alkalommal. Nagyon könnyű, jól bírja az ütődéseket, és csendesen kezelhető, hála tetejét borító neoprénnek. (A Nikon kemény burkolata sok esetben hangosan koppant, ha nekiütődött valaminek a lesen, vagy cserkeléskor). A 6X –s nagyítás szerintem elegendő. Esőben is működött, nem párásodott. Vastagabb kesztyűben komplikáltabb a használata, mert a gombokat bele rejtették a burkolatba. Elejteni viszont nehéz, mert az ujjak számára ki van képezve a hely. A nyakzsinórja lehetne hosszabb, téli cuccban kicsit kényelmetlen.

A fekete feliratok miatt természetesen leggyakrabban én is úgy használom, hogy még világosban bemérem a várható lőirányokban levő tereptárgyakat, és megjegyzem, hogy ha feltűnik a vad, ne érjen meglepetés. Szürkületkor ebben sem látszik a skála. Ilyenkor mérek, aztán az ég felé fordítom, és mivel az égbolt mindig világosabb, látható az eredmény. Új helyen mindig mérek, legközelebb már nincs rá szükség. Voltam olyan épített lesen egy domboldalon, ahol eddig három íjász volt kint, és mind alálőtt a vaddisznónak, mert 40 fokos szögben lefelé kb. 30 méterre kellett lőni, és mindenki a harmincas tüskével lőtt. Amúgy szeretem az olyan leshelyet, amit egy tüskével körbe lehet lőni.

Aki gyakran vadászik lesről, vagy hegyes, dombos terepen annak mindenképpen hasznos segítőtárs egy ilyen távmérő, és ha a gyártótól rendelitek, az itthoni ár felébe kerül.
 
< Előző   Következő >
© 2018 Magyar Vadászíjász Egyesület
Joomla! is Free Software released under the GNU/GPL License.