Bejelentkezés

Jelenleg online

Senki
   
   
   
   
   
   
   
   
 
Zicska Szilárd - Gomba Nyomtatás
Írta: Administrator   
2008. October 20.
Egy késő novemberi napon, ujdonsült vadásztársammal egyeztetve megállapodtunk, hogy kinézünk a vadászterületre, ahova nemrég sikerült felvételt nyernem. Bár ő nem vadászik íjjal mégis tisztában van az íjas vadászat problematikájával. Új tag lévén az ő helyismeretére és tapasztalatára támaszkodva döntöttünk úgy, hogy egy korábban már kifigyelt, disznók által gyakorta látogatott dagonyára ülök. A “disznó-fürdőszoba” egy nem túl nagy kiterjedésű, ám elég sűrű elegyes erdőben feküdt melynek északi elkeskenyedő része egy nagyobb erdőbe torkollott. Ezt a kis foltot három oldalról mezőgazdasági földek vettek körül, melyeken kukoricát termeltek, de November közepére a tarlók nagy része már be lett szántva.

Még vilagos volt mikor leparkoltunk az autóval, aminek örültem mert több száz métert kellett gyalogolnom, míg elértem leshelyemet ahol még egy kiadós famászás is várt rám.
Csendesen lépkedtem és nagyokat szippantottam a hűvös késő novemberi levegőből. A már-már hidegnek mondható idő emlékeztetett, hogy hamarosan itt a December és vele együtt talán a hó is! A havas téli esteknek semmihez nem fogható hangulata van!
A földútról letérve, rövid bújócska után megtaláltam a nyírfát amit már egy héttel korábban kinéztem. Ez volt az egyetlen kellően vastag, ideális lőtávra álló fatörzs a dagonyához, ami leshelyemtől 15 m-re feketedett. Jobbra-balra sűrű bokrok nőttek ,melyekben itt-ott szűk de talán még éppen lövésre alkalmas nyílások látszódtak. Csendben szemlélődtem a nyírfán és élveztem a fáracsatolt les nyújtotta “felemelő”érzést. Az ilyen lesen való ücsörges –mivel kilátasomat és mozgásomat körbe-körbe semmi nem akadályozza- olyan érzést kelt mintha a levegőben lennék.
Hátradőltem a hátam mögötti fatörzsnek. Három méter magasságban megbúvó leshelyemen hirtelen olyan érzésem támad mintha én magam is a fa részévé váltam volna. Ágakat, leveleket, fakérget mintázó ruhám, a kisebb légmozgásokra meg-megrezdülő nyírrel együtt csak tovább erősítik fikciómat. Felveszem a maszkot, hogy teljes legyen a metamorfózis.
Éles visítás, recsegés ropogás ránt vissza a jelenbe. Észre sem vettem, közben teljesen besötétedett! A hangok az erdő déli sarkából jönnek, úgy 150m-ről. A hangoskodásból arra a következtetésre jutok, hogy bizony lakodalom van disznóéknál. A nagy jövés-menés, visítozás most November végén kétséget sem hagy bennem efelől.
A zajok egy helyről jönnek, mást nem tehetek mint reménykedem, talán valamelyik kan hevületét a dagonyában kívánja enyhíteni. Jó fél óra elteltével, megindulnak irányomba, most jobb kéz felől hallom a ropogást. Az egész konda két verekedő kannal a dagonya felé igyekszik. Akkora a csatazaj, hogy hirtelen felindulásból még 50 disznó jelenlétét is elképzelhetőnek tartom ami természetesen túlzás… A disznók közben a dagonya mögé érnek. Majd kiesik a szemem annyira távcsövezek, de a kevés beszúródó holdfény most nincs segítségemre. Figyelek egy ideig de semmi locsogást nem hallok, úgy tűnik ma este kihagyják a fürdést. A konda kikerüli a pocsolyát és most bal kéz felől hallom őket közeledni, úgy tűnik a fám mellett akarnak továbbhaladni mert halk röfögésük erősödik. A két kan lemaradt a dagonyánál és ekkor elhatározom, ha követik a konda nyomát és mellém érnek –jobb ötlet híján- felkattintom a lámpát.
Pár másodpercbe telik míg a kanok észreveszik, hogy lelépett a násznép és már hallom is, ugyanazon a váltón jön az egyik dalia ahol a korábbiak. Fel sem állok, ülve kihúzott íjjal követem a hozzám közelebb eső “morgó” hang tulajdonosát, s mikor úgy érzem mellém ért, bekapcsolom a lámpát.
Az erős fény fél másodperc alatt síri csendet teremt. A fényár mindent betölt én pedig másodpercnyi idő alatt próbálom megfejteni a rejtvényt: Hol is van a disznó? A fényben csak ágakat és azok árnyékait látom…Hol a disznó?...Teljes a csend, a fénycsóva reszket, mikor észreveszek egy lábat. Mellső lábnak nézem próbalom kitalálni, milyen szögben áll tulajdonosa. Balra néz, kicsit elfele fordul de keresztben áll. A tüskét helyére illesztem és lövök. A fény kialszik, nagy robogás támad, recseg-ropog minden, majd ismét csend lesz. Nem mozdulok, levegőt is alig veszek. Vége a lakodalomnak ünneprontó lettem.
Kivárom a félórat. Lemászom és a rálövés helyére sietek ahol fejlámpám fényében próbálom kikövetkeztetni hova ment a lövés. Keresem a vesszőt, de nem találom és vért sem. Keresek-kutatok majd jó 4m-el arrébb észreveszem a tollas végét. Megvizsgálom, sem vért, sem szőrt sem egyebet nem sikerül felfedeznem rajta. Hibáztam volna? Nagyon úgy tűnik…Felveszem a vesszőt es ahogy megfogom erzem, hogy nyírkos, megszagolom es megcsap egy jellegzetes fűszeres illat..nem értem…Próbálom rekonstruálni a történteket. Visszamászom a fára és világítok a rálövés irányába.. Akkor veszem észre kb. félúton egy kisujj vastagságú ágon a sérülést…Hamar összerakom. A kilőtt vesszőt eltérítette az ág, de honnan jon a fűszeres illat? Követem a vessző képzeletbeli röppályáját, majd ráakadok az “áldozatra”.
Dupla CD méretű tapló gomba kisebbik fele csendesen hever az avaron. Másik fele egy korhadt tuskóról néz rám szemrehányóan. Az eltérített vessző telibe találta a sötétben “meglepett” gombát és lemetszette a fatörzsről. Jó munkát végzett a kétélű Magnus hegy!
Lehajolok felveszem a gomba darabját, zsebrevágom s még mindig a történteken elmélkedve, lassan hazafele veszem az irányt.

Zicska Szilard
 
< Előző   Következő >
© 2018 Magyar Vadászíjász Egyesület
Joomla! is Free Software released under the GNU/GPL License.