Bejelentkezés

Jelenleg online

Senki
   
   
   
   
   
   
   
   
 
Zicska Szilárd - Íjjal Dél-Afrikában Nyomtatás
Írta: Administrator   
2008. October 20.
Biztosan sokan vannak akik már gondoltak arra, hogy ha lehetőségük adódna szívesen utaznának különböző kontinensekre vadászni. Magyarországon is sokan vannak akik vadásztak É-Amerikában, Afrikában vagy éppen Ázsiában. 99%-uk puskával próbált szerencsét. 2001 Július végén sok tervezés után végre magam is megízlelhettem milyen egy olyan távoli országban vadászni mint Dél-Afrika. 12 napot töltöttem a föld túloldalán ezalatt természetesen nem váltam „Afrika – Szakértővé”, így írásom inkább egy első utas különböző benyomásait tárja az olvasó elé.

A tervezés.

2000-ben kezdtem gondolkodni a dolgon mikor egy barátom beszámolt Namíbiai kalandjairól. Nagyon felcsigázta az érdeklődésemet és ekkor kezdtem el kutatni a különböző lehetőségek után. Három ország jöhetett számításba mint biztonságos úti cél. Namíbia, Dél-Afrika, Zimbabwe. Mind a 3 országban szabályozott az íjjal való vadászat Első körben egy nem túl régi magyar vadászatszervező irodánál próbálkoztam akik túlnyomórészt Namíbiába szerveztek utakat. Itt nem vettek komolyan, elképedve hallgatták, hogy én akár egy Oryx-ra is képes lennék rálőni íjjammal mikor ez egy olyan szívós vadfaj, hogy 3 golyóval a szívben is képes több száz métert megtenni. Nem hittek a dologban és –állítólag- a kinti partner sem fogadott volna szívesen íjászokat. A következő lépés az volt, hogy három nagy és ismert külföldi vadászutakra specializálódott – Nimródban folyamatosan hirdető- magyar cégnek küldtem e-mailt kérésemmel. Vártam pár hetet, reagálás semmi. Három hónap után! mikor már el is felejtettem, hogy írtam nekik e-mailt, érkezett meg az első válasz. Két hétre rá a második cégtől is érkezett jelzés a harmadik cégét azóta is várom. Csodák csodája két magyar cég tudott ajánlatot adni mert kinti partnerük már több ízben is kísért íjászokat. Nem vettem igénybe szolgáltatásaikat mert, a „gyors” intézkedés kicsit elrettentett. Végső elkeseredésemben a Bowsite-on keresztül és mindenféle keresőprogramokat igénybe véve elkezdtem e-mailt irogatni a különböző farm tulajdonosoknak . Rengeteget segített a Bowsite „Afrika” fórumja is ahol már tapasztalt íjászok segítettek a különböző kérdések megválaszolásában. Pl.: Milyen holmit / ruházatot érdemes vinni, betegségek, borravaló, felszerelések stb. stb. Olyan helyet kerestem elsősorban ahol Európai vadászokat vadásztatnak és van tapasztalata a tulajdonosnak az íjas vadászatban. Tudni kell, hogy ahol európai –főleg német- vadászok vadásznak az árak márkában voltak feltüntetve ami egyezett az amerikaiakra specializálódott outfitterek áraival csak azoknál ezek az összegek USA dollárban voltak megadva, ami akkoriban pont kétszerese volt a márkának. Azt vettem észre, hogy Namíbiában nagyon sok „német márkás” hely volt míg Dél-Afrikában szinte kizárólag USD-ben voltak az árak megadva. Emiatt először Namíbában található farmot próbáltam felkutatni. Sajnos ez nem igazán volt sikeres, mert hiába voltak kedvezőek az árak ha egyszer nem volt tapasztalata a vadásztatónak a vadászíjászatban. Európából ugyanis elenyésző azok száma akik íjjal vadásznak. További hátrány volt, hogy Namíbiába vízum is kell magyar állampolgárok részére amit csak Bécsben lehet elintézni ill. a repülőjegy drágább mint Dél Afrikába (akkor kb. 60 E Ft-al) Az íjjal vadászók nagy része az Egyesült Államokból érkezik és elsődleges úticéljuk Dél-Afrika ahol a hivatalos nyelv az angol, azt minden hivatalban beszélik. A feladat az volt, hogy egy viszonylag kedvező napidíjakkal operáló vadászíjászatban jártas kísérőt / farmot kutassak fel. Zimbabwéből közben kedvezőtlen hírek kezdtek terjedni így erről letettem. Rengeteget lógtam a Neten, állandóan vadászfarmokat kerestem és az áraikat böngésztem. Az volt a tapasztalatom, hogy 1/1 esetében a 250 USD/nap kedvező ajánlatnak volt mondható! Általában 300 USD/nap körül mozgott a napi díj ami tartalmazta a szállást, étkezést- italokat,(kivéve alkohol), reptéri transzfert, kísérést, autózást a terepen, trófeák alap kikészítését, bőrök lesózását, engedélyeket stb. Sikerült neten keresztül alkudozva 125 USD/nap díjat is kialkudnom. Következő fontos tényező a különböző vadfajok elejtési árai körül mutatkozott. Nagy kudu 500 és 1000 USD között mozgott, Oryx 450 – 800 USD varacskosdisznó 125 USD – 250 USD stb. Egyszóval ez sem volt elhanyagolható szempont. Készítettem egy listát, hogy milyen vadfajok érdekelnek rangsoroltam őket és tovább alkudoztam. Alapvetően mint első alkalommal vadászó 4 vadfajt választottam ki. Varacskosdisznó, Bozóti Disznó, egy kistestű antilop (impala, bozóti antilop, lantszarvú antilop (Blesbok), vándorantilop…) és egy nagy testű (nagy kudu, oryx, tehénantilop, csíkos gnú, fehérfarkú gnú…) Első helyre a disznókat tettem mivel tudvalevő, hogy disznó mániákus vagyok. Tudtam, hogy Bozóti disznót ezt az óvatos éjszakai állatot nagyon nehéz lesz terítékre hozni de reménykedtem. Februárban már majdnem lefoglaltam a helyem egy vadásztatónál mikor váratlan fordulat következett be. Kaptam egy e-mailt egy fiatalembertől aki a Bowsite-on látta néhány fotómat és gratulált az elejtéshez. Ez a fiatalember Fokvárosban élt. Kezdetét vette egy hosszadalmas levelezés és kiderült, hogy ő még kedvezőbb árakon képes megszervezni az utat ráadásul egy nagy szeletet is láthatnék az országból, mert ő is lelkes vadászíjász, rendelkezik egy terepjáróval, a benzin költséget elosztjuk, kaját veszünk, főzünk magunknak közben néhány vadásztató barátnál megállunk és vadászgatunk. Így is lett, sok tervezés után Július 24-én repülőre szálltam, Bakó Jocó barátomnak köszönhetően aki a repülőjegyet intézte, mellesleg szintén íjász.

Az út

Július 24-én 19:20-kor indult a gépem Frankfurtba. Budapesten izgultam egy kicsit, hogy nem lesz e gond az íjjal de kiderült, hogy nem fegyver, zárható tokban van és nem kívánom az utastérbe vinni így semmi probléma nem lett. Gondom csak a 20kg-os súly limittel volt, mert az egészből a felszerelés maga 10 kg volt! 10 kg-ba kellet zsúfolni az összes ruhát, bakancsot, +koffer önsúly ami elég lehetetlennek tűnt . Mindenkinek ajánlom, aki ilyen útra készül, hogy bőrönd helyett vegyen egy 0,5 kg-ot sem nyomó katonai zárható málhazsákot mert ezzel lehet a legtöbb súlyt megspórolni! Nagy izgalmak után felszálltunk és 21:15-re már meg is érkeztem Frankfurtba. 

Július 25-én délelőtt 9:00 kor érkeztem Johannesburgba úgy, hogy az éjszaka egy szemernyit sem bírtam aludni.. A lábamat sem tudtam kinyújtani csak egyszer mentem ki a mosdóba. Állítom, hogy az egészben a repülőút a legrosszabb! De jó annak aki bír aludni…Egy óra pihenő után indultunk Fokvárosba. Ez már kényelmes utazás volt mert az utasok ¾-e leszállt Johannesburgban. Minden csomagom épségben megérkezett az íjjal együtt. A reptéren már várt Philipp, pár szó után abszolút az az érzésem volt mintha már régóta ismernénk egymást. Bepakoltunk az autóba ami Mitsubishi Colt névre hallgat nálunk pedig Mitsubishi L200 a becses neve. Természetesen elfelejtettem, hogy itt baloldali közlekedés van és egyből a sofőr ülésbe szálltam. Fokvárosban az idő 16 C, számomra az itthoni 32 C után egyenesen dermesztő. Ráadásul szinte minden nap esik az eső, hiába itt most tél van. Fokváros nagyon szép város, széles utcák jellemzik, kicsit az az érzésem volt néha mintha London egy külvárosában lettem volna. Este bevásároltunk az útra és közben rácsodálkoztam a polcon vigyorgó ismerős PARMALAT tejre. Gyakorlatilag ugyanazok a dolgok kaphatóak mint ami nálunk is, talán picit olcsóbban.

Július 26 - 27: 1:30-kor indultunk, aludtam 3 órát, nem sok. 400 km-t utaztunk az első helyre ami Mossel Bay közelében található. Itt bozóti antilopra (bushbuck) és bozóti disznóra (bushpig) próbálkozunk. Hajnalban fagyott mikor találkoztunk a kísérővel egy még nálunk is fiatalabb sráccal Schal-lal. Mi nagykabátban ő rövid ujjúban! Angolul picit beszélt de az afrikaans volt az anyanyelve. Édesapjával ritkítják a közeli farmokon a bozóti disznókat mert nagy károkat okoznak a farmeroknak. Főleg éjszaka vadásznak illetve nappal kutyával. A bozóti disznó ingerlékeny vad ha megsebzik és tud gondolkodás nélkül rátámad üldözőjére. A mi vaddisznónktól annyiban különbözik, hogy a kondákat mindig egy erős kan vezeti aki védi társait a ragadozóktól. Szinte kizárólag éjszakai állat, a nappalt áthatolhatatlan sűrűségekben tölti. Délelőtt bozóti antiloppal próbálkoztunk – csak sutákat láttunk. A vadászat ezekre az antilopokra legcélszerűbben úgy történik, hogy reggel mikor kel fel a nap, kihúzódnak kisebb tisztásokra ahol szárítkoznak napfürdőznek. A vadász egy magaslatról távcsövez és ha jó bakot lát megpróbál rácserkelni. Ne tévesszen meg senkit ezen antilop ártatlan képe. Jó néhány vadászt a túlvilágra küldött már, mert megsebezve, meglapulva a bozótban az őt követő vadászra támadt. A bakoknak hegyes tőr alakú szarvaik vannak. Nagyon jól beleolvad környezetébe ez is nehezíti az előkerítését. A táj itt változatos dimbes - dombos, sűrű bozótokkal tarkítva. A levegőben egy jellegzetes illat lóg folyamatosan, egy Agavé szerű növény jellegzetes illata ez amelyből az Aloe Verát is nyerik. Rengeteg található errefelé belőlük és jellegzetes édes-fűszeres illatuk van. Este Philipp egy kerítésnél található kényszerváltóra ült én meg egy kukoricatarlóra. Egy kis Duiker-t láttam de Philippnek kijött 3 disznó! Sajnos lövéshez már sötét volt, lámpája nem volt így csak találomra lőtt persze nem talált. Pedig nem voltak messzebb a disznók 12 – 15 m-nél! Bárcsak én ültem volna ott, nekem ugyanis volt lámpám az íjamon….Rettentő hideg volt, fáztam mint a kutya. Olyan volt mintha November vége lenne Magyarországon. A szállás egy óceánparti bungalóban volt. Egyik reggel kinéztem az ablakon és megláttam egy úszó szigetet az öbölben. Fölkapom a távcsövet akkor láttam, hogy bálna! Később még többet is megfigyeltünk és láttam távolabb néhány fókát is. Este kiültem arra a váltóra ahol tegnap Philipp hibázott…persze nem jöttek a disznók… 

Július 28: Felkelés után utaztunk további 400 km-t keleti irányba egy másik farmra. Ez egy tipikus vadászfarm volt. Kb 12:00-kor érkeztünk oda, rövid körülnézés után már el is foglaltuk jól kialakított leshelyünket egy itató mellett. Alighogy letelepedtünk már meg is jelent az első vad egy fiatal Nyala bika. Egy darabig jött – ment majd rövidesen előrohant egy csapat impala is. 6 – 7 suta meg egy lőhető bak. Folyamatosan lőtávolban tartózkodott – kb. 18 m-re de vagy nem állt kedvező pozícióban vagy mögötte állt valami így nem tudtam lőni. Végül 10 hosszú perc után alkalom nyílott és lőhettem. t. Felugrott a bak és az egész csapat hosszú ugrásokkal menekülni kezdett. Egy darabig követtük őket tekintetünkkel majd eltűntek egy domb mögött. A bakot keresztül ütötte a Magnus kétélű heggyel szerelt vessző. Kivártuk a vadászíjászatban kötelező 30 perces időt és csak után kezdtük meg az utánkeresést. (Megjegyzem a lövés után 15 percre az impala csapat immár a bak nélkül újfent visszatért és nyugodtan legelésztek, ittak. Ebből is látszik, hogy az íjas vadász kevésbé zavarja az állatokat!) Jól látszott az elugrás helye, vért nem találtunk de nem is számítottunk rá mert íjnál az első 20 m-en belül nem szokott jelentkezni. 15 m után találtuk az első vércseppet majd folyamatosan egyre többet így könnyű volt követni. Rövid utánkeresés után már láttuk is a nyílt helyen fekvő bakot amely már kimúlt. Kb. 130 m-t tett meg. Nagyon örültem első afrikai vadamnak és meglepődtem az impala nagyságán mert közelről nézve az egész test nagyobbnak tűnt mint először gondoltam. Kb. Dámbika nagyságú volt csak hosszabb lábakkal. Egy darabig még átbeszéltük a lövést és ahogy ott ültünk láttunk még 2 bozóti antilopot meg azt is, észrevettük hogy két fiatal nyala bika galoppozik nyugodtan korábbi lesünk előtt. Ennyire nem zavarta az íjas vadászat a környezetet! Ahogy fotóztuk az elejtett impalát egyszercsak olyan érzésem volt, hogy valami figyel. Balra nézek, hát látom hogy két fácántyúk nagyságú madár nyugodtan áll és figyeli mozdulatainkat. Mind később kiderült Francolinok voltak. Gyorsan felkaptam az íjat a futó majd 20 m-re megálló madárra lőttem. Nem találtam el alábecsültem a távot viszont telibe kaptam egy sziklát ami rögtön le is amortizálta egy vadászhegyemet. Még kétszer tudtam rálőni a madarakra a bozótban, mindkét helyen találtunk vágott tollat, vér nem volt a vesszőn így csupán egy kis fazonigazításon esett át a két madár különösebb bajuk nem esett. Sajnos nem volt nálam blunt - madárlövő hegy továbbá a sziklás talaj miatt 3 vadászheggyel lettem szegényebb. Mindenesetre a külső szemlélő számára érdekesnek tűnhetett volna, hogy hirtelen felugrunk a teríték mellől otthagyunk csapot-papot kamerát, hátizsákot stb-t és rohanunk kér madár után. Este még megpróbálkoztunk bozóti disznóval, kiültünk egy narancs lerakó helyhez amit rendszeresen látogattak a disznók, de a nagy szél miatt nem jelentkeztek csak két zebra jött ment tőlünk olyan 20-m-re. Visszatértünkkor mindegyikünk kapott egy luxus-nádkunyhót ahol az éjszakát töltöttük. A két kunyhóhoz tartozott egy magaslaton fekvő tábortűz rakó hely is ahonnan nagyon messze elláttunk. Szélcsendes időben tisztán lehet itt hallani az oroszlánok üvöltését. Gyönyörű hely volt. 

Július 29 – Augusztus 3: Reggel indultunk tovább harmadik egyben végső célállomásunkhoz. Megintcsak kb. 400 km-t kellett megtennünk így délre oda is értünk. Megjegyzem a Dél-Afrikai utak aszfaltozott utak és nagyon jó állapotban vannak. A végállomás egy mindentől távoli farmház volt, ahol a tulajdonos Frans fogadott. Mint elmondta az elkövetkező napokban elég hideg várható akár némi hóval megspékelve! Szép kilátások. Este cserkelni indultunk a farm túloldalán fekvő katlanba. Láttunk sok nyomot túlnyomórészt Bushbuck, Kudu és Bushpig-től származókat egyszer pedig észrevettünk néhány Mountain Reedbuckot a szemközti hegyoldalban. Páviánokat is hallottunk amint a sziklafalakon nyugóvóra tértek. Másnap egy itatóhelynél tüskéságakból leskunyhót építettünk. Nagyon hideg volt és rövid ideig havas eső is esett! Persze madarakon, majmokon és egy mongúzon kívül semmit nem láttunk. Érdekes jópofa madarak voltak a Mousebird-ök (Egérmadarak) melyek a bokrok ágain nem ugrándozva közlekedtek mint más tollas jószágok hanem másztak mint az egerek. Másnap egy másik víznyerőhelynél próbálkoztunk ahol állítólag varacskosdisznóra is van kilátás. Eltöltöttünk egy délelőttöt de semmi nem jelentkezett. Friss kudu és bushbuck hullatékot azonban találtunk de persze ez kevés volt az üdvösséghez. Visszamentünk az előző napi leshelyünkhöz ahol a szokásos madarakon és majmokon kívül végre két Bushbuckot is megfigyelhettünk. Egy majomra rá is tudtam lőni de sajnos nem találtam el, csak a mancsai alatt porzott a vessző. Frans el sem hitte, hogy rá tudtunk lőni mert mint mondja – és ahogy mi is tapasztaltuk- a majmoknak nagyon kifinomult érzékszerveik vannak. Szinte mindent észrevesznek ezért nagy szó ha valaki íjjal majmot tud ejteni. Este hazafele a terepjáró fényében találkoztunk egy Kafferbivaly csordával, mondhatom egészen más életben látni őket mint a filmeken. Hihetetlen vaskos, erőteljes állatok ezek. Láthatóan az autó sem zavarta őket igazán. Másnap kaptam egy fekete kísérőt Andile volt a neve. A feladat egy Csíkos gnú elejtése volt. A gnúk kedvelik a nyíltabb részeket és csapatostul vonulnak. Kezdetben egy itatónál vártunk de nem jelentkezett semmi. Elindultunk cserkelni egyet mikor észrevettünk egy csapatot melyek déli irányba haladtak pár Blesbok társaságában. 150 – 200 –m-re tudtuk csak megközelíteni őket mert a nyílt terep bármiféle egyéb közeledést lehetetlenné tett. A csorda lefeküdt közben és nyugodtan kérődzött. Mi is vártunk vagy 1,5 órát és mivel nem mozdultak mi is visszahúzódtunk. Más taktikára volt szükség. A gnúk fekvőhelyétől nem messze vonult egy kiszáradt patakmeder. Andile szerint lenne egy pont a patakmederben ahonnan a csapat kb. 40m-re lehet és esélyem lenne rálőni az egyik gnúbikára. A szót tett követte és vagy 1,5 órás csúszás mászás után elértük a patakmedret amiben lehajolva követtük a patak nyomvonalát közben ki- ki kandikáltunk, hogy még mindig ugyanott van e a csapat. Nem mozdultak. Egyszer kinézvén elővettem a távolságmérőm és rámértem a legközelebbi állatra. 70 m-t mutatott. Óvatosan kúsztunk tovább majd amikor úgy gondoltuk elég közel vagyunk óvatosan felnéztünk és ….a gnúk hűlt helyét találtuk. Valamit gyanúsnak találtak mert elrobogtak és már csak a porfelhőt lehetett látni amit a tovarobogó állatok kavartak. Füstbe ment minden esély mert ezek az állatok most egy jó darabig biztosan nem állnak meg. Ezen a helyen a következő napokban volt esélyem még Fehérfarkú gnúkra cserkelnem kétszer sikerült is 40-m-re megközelítenem egy – egy bikacsapatot de lövéshez sajnos nem tudtam jutni. Láttam azonban zebrákat, tehénantilopokat, struccokat, blesbokokat, vándorantilopokat sőt egyszer szórakozásból (íj nélkül) megpróbáltunk egy csapat zsiráfot becserkelni. Persze nem sikerült az első 30m-en kiszúrtak bennünket. Az egész ahhoz hasonlíttot mintha egy 10 emeletes panelházat akarnék becserkelni. Persze aki a 10.-en ül és néz, az hamar észreveszi a közeledőket. Philipp közben egy Bushbuckra történő lövés közben íját üresen engedte el és az öreg Jennings felső karja elrepedt. Történt mindez egy leváló göb és vessző miatt. Szegény gyerek azonnal harcképtelenné vált. Egyik nap eljutottam egy másik vadászfarmra mely arról volt nevezetes, hogy mivel rengeteg varacskosdisznó él a szomszédos Double Drift nevű nemzeti parkban a szomszédos farmokra is rengeteg jut belőlük. Az idő nem volt túlságosan kedvező mert elég szeles volt de ennek ellenére 30 egynéhány varacskossal sikerült találkoznom. Egy kocát sikerült elejtenem 2 órás cserkészet után de találkoztam egy hatalmas kannal és több közepes nagyságúval is, többször voltam 20 – 25 m –es lőtávolon belül de vagy a disznó nem volt kedvező pozícióban vagy én nem tudtam megfelelő kilövést találni a sűrű bozóton keresztül. Végülis ez a nap tetszett a legjobban, rengeteg akció volt és nagyon jól éreztem magam. Este még két gyönyörű kudubikát is láttam amint méltóságteljesen vonultak egy tisztáson keresztül Lenyugözően impozáns antilopok ezek, nem csoda, hogy rengeteg afrika vadász álma egy jó kudu bika terítékre hozása. 

A sok vadászat legvégén visszatértünk Fokvárosba ahol egy napot még a Jóreménységfoki Nemzeti park és környékén töltöttünk. Itt láttam néhány Bontebokot amely nagyon hasonlít a Blesbokra de csak itt őshonos Dél-Afrika ezen részén. 

Jövőre ha tehetem visszamegyek, hogy újra megpróbálkozhassak egy jó varacskoskan és bozóti disznó terítékre hozásával. Tudom, hogy nem lesz könnyű és azt sem fogom bánni ha "csak" élményekkel megrakodva térek haza. 

Zicska Szilárd

Utolsó frissítés ( 2008. October 20. )
 
< Előző   Következő >
© 2018 Magyar Vadászíjász Egyesület
Joomla! is Free Software released under the GNU/GPL License.