Bejelentkezés

Jelenleg online

Senki
   
   
   
   
   
   
   
   
 
Czita János - Őzbak I. Nyomtatás
Írta: Administrator   
2008. October 20.
2003 Augusztus 26. Bábolna

Egyik vadászíjász vágyam vált valóra, amikor őzbakra vadászhattam Bábolnán, még pedig az őzvadászat legszebb módjával, az őzhívással. Öt alkalommal próbálkoztunk a bakok megfelelő távolságú behívására. A vadászat egésze izgalmas és tanulságos volt. Két kísérő vadász igyekezett megfelelő lövő helyzetbe hozni. A hívó-vadászat során vadász kísérőim is élvezték a testközelből történő vadászatott.
 Augusztus 6-án az őznász a bábolnai  vadászterületen a tetőfokára hágott. 18 órakor értünk az előzőekben már próbált területrészre. A levegő hőmérséklete meghaladta a 32 Celsius fokot. Az autóból kiszállva lassú cserkelésbe kezdve a közeli spárga ültetvény bakhátjai kedvező próbalövési lehetőséget kínáltak fel. Gyors célzás után útjára engedtem egy gyakorló pengésheggyel szerelt vesszőt. A jó találatot regisztrálva indultam a vessző felvételére. Közben vadászkísérőm az őzhívót próbaképpen megfújta, hogy az esetleg a későbbiekben felléphető be nem hangoltság kellemetlenségeit elkerüljük. Ahogy a felvett vesszőt tisztítgattam, a közeli akácosban valami mozgást véltem felfedezni. Igen a megszólított gidahangra egy suta igyekezett felénk. A bakhátak közé lapulva vártam a fejleményeket. A suta elém futott 3 métere és barátom felé figyelt. Közben mögötte megérkezett egy gyönyörű bak. Vadászkísérőm a fejleményekre eltünt a fűben csak a szemével biztatott. Automatikusan vettem ki a a vesszőt a tárból, és észrevétlenül az idegre pattintottam, sajnos kapkodásomban valószínű fordított helyzetben került helyére. Az őzek tovább mozdultak, és kihúzva az ideget megcéloztam a 22 métere álló bakot. A várt találat helyet a vessző előttem 5 métere csapódott a földbe. A lövés hangjára az őzek arrébb ugrottak, majd a bak kergetve a sutát eltűnt a közeli kukoricatáblában. Hibázásom megdöbbentett, és viszonylag lassan jöttem rá az okára. Félretéve a csalódottságot indultunk tovább az őzek után. Óvatosan gyalogoltunk az akáccal és bodzákkal benőtt úton, melynek jobb oldalán lévő kukoricásba tűntek el őzeink. Kb. 200 méter megtétele után váratlanul kiugrott a kukoricából az előbbi két őz. A bak heves iramba kergette a sutát., és a baloldali búzatarlón vágtatva tűntek el. Közelebb igyekeztünk kerülni hozzájuk, de a jó takarásunkat nem adva fel. Egy kis idő után úgy láttuk, hogy az őzek kergetőzése meglassult, és közelítenek vissza a kukorica felé. Eléjük igyekeztem kerülni. Közben Csaba barátom gida hanggal próbálkozott. Erre a suta a hang irányába indult. Lassan közelítettek felénk. Próbáltam arra a helyre cserkelni, ahol az őzek várhatólag <>belépnek a fasorba. 50, 40,- 30 után előttem 20 métere lépettbe elsőnek a bak az árnyékos sűrűbe. Mielőtt átugrott volna a kukoricásba, kísérőm rásípolt így a kisé srégen álló bakra tehetem lövést. Gondos célzásom ellenére a találatot nem a célzott részen érzékeltem. Lövésre a bak beugrott a kukoricába és megállt, de az összeesése hangját nem hallottam. A suta a tarló felé menekült hangosan riasztva. 15 perc elteltével mentük a rálövés helyére. Se, vér se vessző. Rosszalólag regisztráltuk a tényt, hogy a rálövés helye előtt sűrű bodza növések állták az útját a vesszőnek. Sajnos rá kellett döbbenem, hogy a profi vadászíjász ismérveivel nem rendelkezem. Túlzott vadászlázam miatt a lövési helyzetben több hibát is elkövettem, /elkövethettek/, így a sebzések, és hibázások sorát okozhatom, ami egyáltalán nem öregbiti a vadászíjászok hírét. Ez ellen tenni kell! Visszatérve a bakhoz lövésemet a bodzasarjak térítették el, így az jóval hátra csúszott. További 15 perc elmúltával óvatosan bementünk a kukoricásba. Rövid keresgélés után megtaláltuk a vérnyomot. A vér biztató volt. Két oldalt vérzett a bak. A bemenetelnél világos színű vér folyt ki, a vessző kimenetelénél sötét színű húsvér. Viszonylag jól vérzett, ami kedvező reményeket táplált bennünk. Bízva a bak kimúlásában lassan követtűk a csapát. 400 méter megtétele után, mikor a második sebágyban sem táláltunk meg, feladtuk a további aznapi csapázást. Másnap reggel folytattuk a keresést. Kevesebb vért találtunk, sőt egyes helyeken teljesen megszűnt a vérzés. Kemény és idegölő utánkeresés következett. Többször találtunk sebágyat is, ezért titkon reménykedtünk, hogy a bak már kimúlt és kézre fog kerülni. A kukoricás túlsó legszélén azonban teljesen elfogyott a vér. Elkeseredtünk, és a további kereséshez kutyát kívántunk kihozni. Mielőtt elmentünk volna a csapázó ebért, a kukorica szélében található gazos, vizenyős rétet gyalogoltuk át. Itt találtuk meg a bakot az utolsó vérnyomtól 30 métere. Gyakorlatilag az utolsó csepp vére is elfolyt és itt esett össze. A további történések az öröm mámorában zajlottak, és erre rátetőzött az agancs nagysága, és szépsége is. A bakot bemutatva az Erdészeti Igazgatónak, véleménye kisé megnyugtatott az események megítélésében. Ő úgy vélekedett, hogy a vadászíjászat megítélésében nem csak a jó lövések utáni birtokba vételek jelentenek kedvező benyomást. Az is fontos, hogy egy rossztalált esetén mi történik, van� e esély a vad megtalálására, vagy meggyógyulására. Hisz a vadászat gyakorlatához tartozik a hibázás, a sebzés, a rossz halálos találat is Az őzet látva leszögezte, hogy a négypengés vadászhegy nagy sebcsatornát vágott, ami a béllövésnél is biztosította a folyamatos kivérzést, és így a vad, kutya nélküli megtalálását. Hát így állunk! Sajnos a szerencsém és talán a gyakorlati vadászathoz nem elégséges lőtudásom, - és higgadtságom miatt úgy alakult, hogy én bizonyítottam ezen tényeket.
 
< Előző   Következő >
© 2018 Magyar Vadászíjász Egyesület
Joomla! is Free Software released under the GNU/GPL License.