Bejelentkezés

Jelenleg online

Senki
   
   
   
   
   
   
   
   
 
Czita János - Jó és szerencsés lövések I. Nyomtatás
Írta: Administrator   
2008. October 20.
Építőjellegű kritikával illettek, és javasolták a 3D- versenyekre való eljárást egyes 3D-ő íjász társaim. Tették ezt azért, mert az eddigi írásaimban a vad sebzéséről, és rossz találatok utáni birtokbavételéről írtam. Egyben feltételezték, hogy nem rendelkezem megfelelő szintű felkészültséggel a gyakorlati vadászathoz, illetve a kézségem szorul további fejlesztésre.

Tény és való, hogy a vadászíjászat alapja a folyamatos gyakorlás, és erre kiválóan alkalmas a lövési helyzetet jól modellező élethű állatalakokra történő íjlövés. Valószínűsíthetően a versenyeken fellépő versenyláz, hasonlóan befolyásolja lőpontosságunkat, mint a vadászláz, és ez által jó felkészülést nyújt a tényleges vadászathoz.
Tíz évvel ezelőtt jómagam is előszeretettel eljártam az akkor még csak „papírállatokra” szervezett versenyekre, és egyszer még a dobogóra is sikerült „fellőnöm magamat”.
Jelenlegi felkészülésemet a felszerelésem tökéletesítése, és a lőtechnikám automatizmussá történő csiszolása jellemzi. Egy vadászvesszővel gyakorlok 5-40 méterig, ismert és ismeretlen távon egyaránt, vaddisznó alakos céltáblára.
Fontosnak tartom azt is, hogy a tartalék más paraméterekkel rendelkező íjammal is jól lőjek.
A rossz találatokról szóló írásaim ellensúlyozására tehát jöjjön két jó lövés és találat az ez évi sikeres vadászataimból.

Az idei június rekkenő hőséggel köszöntötte a földi életet, és ezzel együtt az esőfelhőket is eltüntette az égboltról. Nem mintha lettek volna az égen felhők, hisz már a tavaszi hónapok sem hagytak örökül esőt hordozó égi áldást. A Kisalföldön javában tombolt az aszály, és az ez idáig hullott 80 mm csapadéknak se híre se hamva nem maradt. Szerényen zöldült erdő-mező, vízfolyások, patakok száradtak ki, a vadállomány kereste a nedves hűvös helyeket.
A vaddisznóskertben is megviselte a hőség az állományt. A megszokott késő délutáni mozgásuk késő estére tevődött át, és inkább csak a kevésbé meleg éjjel kerestek táplálékot, vagy dagonyáztak.
Ezen a délután a Diónyarasi lesre másztunk fel Széles Zoltán kertvezető kísérőmmel, és úgy helyezkedtem a kisszékemen, hogy a bejárati részen kitudjak lőni. Szembe a les alatt 15 métere tritakalé-gabonaszemek várták a vaddisznókat. – Vadászkísérő segítségével folytatott íjas vadászati módok közül ezt tartom a legerdményesebbnek. Az állandó szórókon az uralkodó széliránynak legjobban megfelelő helyre állított az ajtajával a szóró felé néző két személyes tető nélküli, vagy magasított tetővel ellátott lesek az íjjal vadászok vadásztatására a legjobb megoldások. A vad a leshelyet megszokja, és a magassága függvényében a szél kedvezetlen fordulása ellen is véd. Fontos, hogy jó kilövést ad, nyugodt körülmények között. Az oldalpalánkok eltakarják még a kevésbé álcázott kísérőt is. Egy helyen történő várakozás jó kontaktust ad az íjász és kísérője között, és lehetővé teszi a kommunikációt a lövés előtt, illetve a kilőtt vesszőt is könnyebb megtalálni.-
Félórai szemlélődés után a távolabbi szórón két koca jelent meg a malacaikkal. A szél feléjük lengedezett, így amint megérezték szagunkat kis morgások közepette, távoztak.
Mezei verebek szedték előttünk a gabonát, egy- egy vadgerle kurrogott a közeli akácosban. Lassan ballagott a késő nyári délután.
Előttünk a nyarasban az elegyesített diófák között három vaddisznó süldő libasorba közelített a lesünk alatti szóró felé. Amint kiértek azonnal turkálni kezdtek, látszott rajtuk, hogy éhesek. Ilyenkor a malacnevelési időszakban a süldők nehezen jutnak a szórón lévő táplálékhoz. Sokszor megfigyelhettem, hogyan zavarják el az etetőről a kocák a süldőket. Bizony több koca jelenléte esetén a kanok is kiszorulnak a „terített asztaltól”.
Kísérőm halkan súgja, hogy a legnagyobbik koca süldő, ha jól áll azt lőjem. -Kertben a legnagyobb árbevételt a hajtásban meglőtt kanok adják, ezért a süldők selejtezésénél célszerű a hímekre vigyázni.-
Igyekeztem higgadtan felkészülni a lövésre. Óvatosan emeltem az íjat, és amint oldalsó helyzetben került a kiszemelt süldő, lassan megfeszítettem az íjam. Erre a időre viszont éppen háttal fordult a disznó. Lőkész állapotban várakoztam a kedvező helyzetre, ami azonban váratott magára. Lassan fáradni kezdtem, így amint remegni kezdett kezemben az íj, vissza engedtem az ideget. A pihenés alatt fordult a disznó és újra tisztán láthatóvá vált a szívtájék. Ismételt íj megfeszítés után útjára engedtem a négypengés heggyel szerelt vesszőt. Az ideg csattanásával szinte egy időben hallottuk a vessző mély tuffanását. A disznók elugrottak, és a közeli árkon keresztül menekültek. A meglőtt süldő az árokból már nem tudott kijönni. Kétszer felbukott, és a hangos ágropogás után végleg elcsendesedett. A rálövés helyén a földbe fúródva találtuk a veszőt, és jól követhető vérnyom vezetet az árokba a kimúlt disznómhoz. Mindketten nagyon örültünk a közös zsákmányunknak. Lemértük a menekülési távot, 30 méter lett. A töret átadás, a birtokbavétel, és a fényképezés után a vadászháznál neki álltunk a zsigerelésnek. A vad feltörése kor bizonyosodtunk meg a találat pontos anatómiai helyéről. Szívlövés okozta a disznóm gyors kézre kerülését. Vadászíjász ennél jobb találatot nem is kívánhat. Ezen a napon nálam boldogabb vadász nem igen volt.
Utolsó frissítés ( 2008. October 20. )
 
< Előző   Következő >
© 2018 Magyar Vadászíjász Egyesület
Joomla! is Free Software released under the GNU/GPL License.