Bejelentkezés

Jelenleg online

Senki
   
   
   
   
   
   
   
   
 
Bódis Csaba - Egy szép nap Nyomtatás
Írta: Administrator   
2008. October 20.
2005.07.20. Ásotthalom

A szokásos nyári herce-hurcában már régóta eggyezkedtem barátommal és egyben egyik legkedvesebb vadásztársammal, hogy az őzek évenkénti, szűkreszabott üzekedési időszakának mely részében tudok hozzá elugrani két-három napra, hogy csalsíppal bakot hívjunk és íjjal ejtsük el.
Ezt évente eljátszuk, hisz a dolog egy része egyszerű mivel nevezetesen Ő az Ásotthalmi erdészet fővadásza, másrészről bonyolult hiszen ebben a bő két hétben boldog boldogtalan őzezni akar náluk.
Az idén is megeggyeztünk hogy 20.-a után bármikor amikor időnk engedi, de a vége az lett, hogy az irodában az orra alá csúsztattak egy papírt hogy egy spanyol, majd egy osztrák társaság lesz a vendég majdnem egész idő alatt. Bekellett érnem a 20-22.-éig terjedő időszakkal, ami azért hívás szempontjából nem a legmegfelelőbb.
Ráadásul amúgy is elég gyatra, frontos nyarunk van ami tovább nehezíti a hívást, hiszen azért már jó pár nappal előtte próbálgattam a sípot hazaipályán, de a 14-15.-én sutáknál (egy bak mozdult csak 16.-án) elért eredmények után teljesen megállt az üzekedés a frontos, hűvös, változékony idő miatt.
20.-án reggel 4-kor indulok itthonról.
Nem először teszem meg a Paks-Ásotthalom utat tehát tudom hogy egy kényelmes, nyugodt tempóban 6-ra ott vagyok. Előzetes megállapodásunk szerint 2/3 útról szólok Laci barátomnak, és mire megállok a házuk előtt addigra már szokásához híven majdnem fel is kel. Út közben  persze ment a latolgatás, törtek elő az emlékek. Már lassan negyedik éve járok ide évente kétszer-háromszor, mostmár inkább barátként mint fizető vendégként. Ez persze csak a fogadtatásra és az együtt töltött időre vonatkozik, hiszen mint a legtöbb íjjal vadászó társam, én is bérkilövő vagyok. A szállás, elejtés és minden egyéb költség rám is vonatkozik.
Szeretek itt vadászni.
Először Görbe Feri barátommal vadásztam itt, elsők között, mint íjjas vadászok, egy decemberi hétvégén, mikor is egy sutát ejtett. Azóta már sokszor jártam itt, a disznós kertet már szinte kívülről ismerem, ha kell kísérő nélkül is eltalálok. Eszembe jut a tavaly ugyanilyenkor elvesztett, üreslövéses bakom is. Soha nem lett meg, a sebzést kifizettem, de nehezen tettem túl magamat rajta. Nem a pénz miatt, inkább íjászönérzetem miatt, ami romokban hevert akkor.
Tizenkét méterről lőttem keresztül 70#-os íjjal, kivártuk az időt, 50 méter gyönyörű csapa után szó szerint a kutya sem találta meg. Azért makacs ember lévén nem adom fel. Egyszer megfogadtam, hogy amit íjjal nem tudok elejteni, azt a vadat puskával sem lövöm meg. Ha meg egyszer már elejtettem íjjal akkor meg azért nem lövök rá mással. G.Z. barátom szokta mondani, hogy a puska háborúba való, vadászni íjjal kell. Konokul tartom ezekhez az elvekhez magam.

Amint ezeken tűnődöm, összekapom magam, előveszem az íjjat, hegyeket, vesszőket, távcsövet és ami még szükséges.  Üdvözlöm a "négylábó kommandót" is, a kutyákat ( Az öreg vizsla szuka mellett az egy éves kan, lábuk alatt a szálkás tacsi téblábol). Közben Laci is előkerül teljes, menetre kész állapotban. Bepattanunk a terepjáróba és irány a bő 6800 hektár szabadterület tanyavilága. Útközben Laci is panaszkodik, nem ugranak a bakok. Szerencsére még érik az eper, tehát az elhagyott tanyák öreg eperfáit célozzuk meg. Egy ilyen tanya mellett k.b.80méterre szeretnénk megfordulni mikor a toyota bal eleje egyszercsak lefele indul a magas fűben. Ez bizony egy komoly gödör, a kocsi jobb hátsó kereke bőven váll magasságban, itt csak a traktor segít. Laci ki adja a parancsot:" Na most mehetsz egyedül. Én várok a traktorra, Te cserkelj be a tanya udvarra. Találsz ott egy öreg eperfát. Hetek óta figyelek ott két selejt bakot mindkettő lőhető. Tiéd a pálya!" Cseppet sem vagyok ezen meglepődve, hiszen lelkiismeretes hivatásos vadász ismeri a területét és a rajta élő vadakat, kivált a trófeás vadat. El is indulok, csendben lopakodok be az elhagyott épületek közé.

Négy épület és öreg fák fognak közre egy 30X50 méter területű udvart.
Affene!
Négy eperfa az udvar négy különböző pontján!
Laci-Laci!

Mindegy, most már csak magamra számíthatok. A főépület a leghátsó, keresztbe nekem, Jobb oldalán a legnagyobb fa, félúton egy gémeskút. Mellette egy orgonabokor a fával egyvonalban, tőle k.b.20 méterre. A ház mögött akácsarj és bozót. A fától jobbra igazi alföldi botkerítés. Belopózok a fa alá, és ebben a pillanatban tőlem 10 méterrre az akácból már ugrik is el a bak! Hát ezt elszúrtam! Visszasétálok Lacihoz, közbe a traktor is megjön. Mesélem mi volt, megnyugtat, hogy 11 körül ő nem ér rá, de a kollégája kihoz és van esély rá hogy dél-egy óra körül benéz egy uzsonnára a bak. Hazaúton még benézünk a disznóskertbe. Ez 375hektár, és disznó mellett Dám és Őz állományt találni itt. Az őzek viszont máshol járnak. Egy suta van csak kint az egyik réten. Ráfújok, figyel is rendesen, de hívás ide, hívás oda még nemvesztette el a fejét teljesen az üzekedéstől, két gidáját nem hagyja magára, inkább elballag. Pedig a hang és a kivitelezés is jó volt, ez is azt mutatja hogy nincs még itt a hívás ideje.

11.30-ra már újból a tanyán vagyok, kényelmesen elhelyezkedek háromlábú székemen az orgonabokor mögött. A meleget itt szinte egyáltalán nem érezni, közvetlen mögöttem 2-3 méterre az egyik melléképület, jobbra mellette az egyik eperfa melynek lombjai hűs árnyékot adnak. A főépület előttem, jobbra mellette a nagy eperfa. Megkezdődik a várakozás. Madarak jönnek-mennek a nagy fánál, valóban minden élőlény az eperre jár ilyenkor. Néha az énekesmadarak közé csap valami karvaly méretű kis ragadozó, de olyan kis ideig látni és olyan hirtelen jön és távozik, hogy az én ornitológiai képzetségem nem teszi lehetővé a pontosabb besorolást.
Ahogy kémlelek időnként a nagyfa felé, mint a szellem olyan csendben egy sunyiképű kis süldőróka feje jelenik meg a fán túl, a botkerítés mögött. Ő is az eperre jött, de már az idősebb generáció óvatosságával mozog és igen bizalmatlanul viselkedik. Talán a három-négy órával ezelőtti terepszemlém szagnyomait érzi, vagy egyszerűen a rókaösztön dolgozik benne. Vissza is húzza fejét e kerítés mögé, csak néha villan meg a hevenyészve letűzdelt botok között, látszik hogy inkább odébb állna. Csak nem engedhetem el anélkül, hogy megprópálnám behívni, így vesszőt helyezve az íjra kissé jobbra helyezkedem, hogy kedvezőbb pozícióba kerüljek, és már cincogok is mint egy fészekalja megvadult egérfióka.

A kis vörös meggondolja magát a hang hallatán és szépen, óvatosan elindul felém a kerítés túlaldalán. Minden lépés után megáll és a botok között átdugja orrát, hátha több információhoz juthat. Ő még nem is sejti hogy itt most a "vadászra" vadásznak. Ahogy közeledik egyre rosszabbul látom, mert sűrűsödik a bot, erre felé gondosabb volt az egykori gazda. Ha túl közeljut és marad a kerítés túloldalán, akkor menthetetlenül lebukok a ravaszdinál, vagy  legjobb esetben is csak egy nagyonbizonytalanul, kerítésen keresztül történő lövést tehetenék. Annak viszont semmi értelme nem lenne, akkor inkább elengedem. Tőlen úgy 15 méterre lehet mikor egy hiányzó bot helyén átlép több mint félig az én oldalamra, és gyanakodva szagolgat a fa irányába, rám merőlegesen. Tudom, hogy ennél jobb alkalmam nem lesz.
Már mikor elindult felém, akkor két térdre ereszkedtem, és kihúztam az íjjat. Most rá illesztem a legfelső tüskét a bal könyöke mögötti pontra és oldok.
Becsapódás pillanatában négylábbal szőkken az égbe szinte a levegőbe fordul és már el is tűnik vissza a kerítésen át a tanya melletti tarló felé.
Csendben vissza ülök a kisszékre, hátizsákomból előkotrom az ásványvizet. Kiszáradt a torkom az izgalomtól. Öt-hat perc múlva odasétálok a rálövés helyére. A homok felrúgva, tekintélyes vérmennyiség a kerítésen és a fűszálakon. A vesszőt nem találom, de ez most nem is érdekel. Vissza az orgona mögé.
Megcsörgetem Lacit, Ő azt tanácsolja üljek nyugodtan, ráérek keresni, hátha megjön a bak. Én nem vagyok ilyen bizakodó, szerintem ha mást nem a friss vért megérzi. Egy óra ücsörgés után feladom a lest, inkább a róka után nézek. Nem merek még örülni, tavaly előtt e disznós kertben 200 méteres csapa után tűnt el egy süldőrókám, igaz azt vaksötétben lőttem meg 28méterről. Jó a vér, bár a gyér növényzeten és a homokos altalajon nehéz meglátni. Viszont nem is kell sokat keresgélni őkelmét, ott fekszik dermedten a rálövéstől 10-12 méterre, a jobb oldalán. Nem nyúlok hozzá, hogy a kísérő is helyszínelhessen.

Vissza megyek a kerítéshez vesszőt keresni. a kerítés tanyafelöli oldalán találom meg nockig a homokba fúródva. Megérkezik Tóni barátom. Ő a másik segítőm, Laci jobb keze, amolyan mindenes az erdészetnél. Megörül a rókának, falusi emberhez hűen nem nagyon szívleli őket. Megfordítjuk, akkor látom, hogy a baloldalán a könyéktájékon becsapódó vessző a jobboldali lapocka és a szügy között repült ki. A jó szív-tüdő környéki lövés, és a 100-as 3 pengés muzzy megtette a magáét. Ezért a rövid távú halálfutás. Töretátadás, gyors fényképezés, egy adag meghatottság, és részvét mely minden elejtett vadnak kijár. A vuk némi segítséggel felszáll a platóra, és irány a csemetekerti szálláshely.

13.30. Egy rövid szunya még belefér. Laci fél ötre mondta az érkezését a délutáni vadászatot illetően. Jóleső érzéssel zuhantam az ágyra, és ahogy az nálam lenni szokott  ilyen esetben, lehúnyt szemem előtt újra meg újra lepergett az a néhány perc, ami már sikeressé tette ezt a napot.
Nem ez volt az első rókám, és valószínű egy puskás vadász számára nemis különösebben becses trófea, de egy íjásznak bizony az! Mert nem az számít mekkora, hanem hogy íjjal esett.
Délután negyed öt körül már fent is voltam, és szedelődzködtem az eddig jól kialakult "délutáni cserkelés, onnan egyenesen lesre ülés, megunásig disznóra várás" típusú vadászatra. 16.50-nél nembírtam tovább és hívtam Laci barátomat megjátsott szemrehányós stílusban, hogy milyen alibit tud felmutatni késedelme indoklására. Sajnos még mindíg nem végzett vásárhelyi tehendőivel, ezért már értem küldte "jobbkezét". Megegyeztünk, hogy kint a a disznóskertbe találkozunk ha végzett, és útba igazított a lőhető bakokkal kapcsolatban. 17.00-ra meg is érkezett a kirendelt kísérőm.
Egyenesen a zárt területre vettük az irányt. Megegyeztünk Tónival, hogy egyedül szeretnék kiülni, ezzel minden felelősséget átvállalva. Lacival is megbeszéltem. Egy jól ismert helyre ültem.
Valamikor ez a terület a határőrség területe volt. A zárt területen található egy k.b. 400méter X 800-1000méter területen lévő rét (én nagyrétként szoktam emlegetni). Nagy nyílt terület melyet egyik hosszú oldaláról kerítés határol, másikról fenyő szálerdő. Rövid oldalait balról egy belső, pár hektáros disznós terület, jobbról magasranőtt bokros sáv határolja. Fent említett disznós terület vadászattól egész évben mentes fialó, malacnevelő terület. A mező fenyő felöli hosszú oldalának jobb sarkában egy k.b.40-45méter széles természetes nyiladék van amely kettészeli a fenyvest. mindkét oldalán földút. A nyiladék területe kissé hullámos, a nagymező felőli bal sarkán egy hatalmas vas kilátó, a határőrség hagyatéka. Létrafokában szerb karabély lövedékének nyoma, mely hűen bizonyitja, nincs messze a határ. Tulajdon képp a mező kerítése mögött 4-5 méterrel folyó patak túlpartja már szerb terület. Közvetlen a vas szerkezet mellett  ezüst nyár egy kis  csoportja. Valójában egy öreg, méteresnél is vastagabb fa, körülötte bozóttá cseperedett utódaival, a mezőtől k.b.35-40méterre. A kis társulás és a mező között félúton még egy magányos, hatalmas nyár. A nyéladék jobbsarkában egy hajtás les, melynek padlója k.b. 2 méterrel van a talaj felett. Kényelmesen belátható róla a mező túlnyomó része. Mégjobbra már a fenyves terül el. Erre a lesre mások fel, miután kísérőmtől elbúcsúzok. Csak a távcsövet cipelem fel. Az a szándékom, és Lacival is ebben egyeztem meg, hogy innen fürkészem a mezőt, és ha lőhető bakot látok lesurranva a lesről megpróbálom becserkelni. Sötétedésig Laci is megérkezik, akkor majd átmegyünk a szóróra. Ránézek az órára 17.35. A mezőn semmi különös, csak a februárból ismert négy gímtehén két borjúval. Ők az elsők a kertben leszámítva  egy-két kóbor bikát.
Élvezem a nyugalmat, nézelődök.
Egy dámtehén vált át a nyiladékon, elnézem kecses mozgását, és tervezgetem az oly szeretett december-január környéki tarvadazást. Néha fújok a sípba is, inkább unalom űzés képp, mintsem hívási szándékkal. Bő félórás nézelődés és egy sípszólam után két percel valami tör mögöttem a fenyvesben. Mint akit áram rázott meg, lehúzódok a palánk mögé. Várom mi lesz. Nem tellik el 2-3perc Hatalmas  6-7 éves koca áll meg az utolsó sor fenyőben. Malacok és süldők vannak vele, sivalkodnak, bökdösik egymást de anyjuk, öreganyjuk elé egyik sem vág, ismerik a disznótörvényt. Lassan elindul a koca, tőlem 20-25 méterre lép ki egy keresztirányú váltón. Hatalmas disznó, jókora kannak is elmenne. Mikor megáll a nyiladék közepén, a malacok és a süldők körbe veszik ficánkolnak körülötte. Vegyes a társaság, ami a méretet illeti. A pulikutya méretűtől a jó 65-70 kg süldőig. Csak az öreg koca tornyosul föléjük. Vannak vagy 12-15-en. Mint aki álmából riad fel, most ocsúdok csak, hogy íjjam a les lába mellett fekszik. Hát ez röhej! Évek óta járok erre a területre, de soha nem találkoztam még disznóval fényesnappal úgy, hogy ilyen tökéletes lehetőségem lett volna. Nincs más választásom, le kell csusszannom a lesről. Úgy döntök, inkább ugorjon el az egész banda, de nem hagyom hogy csak úgy elsétáljanak. Szép lassan el is érem a talajt, hálistennek  úgy magukba feledkeztek és olyan vaksik hogy nembukok le. Azaz egészen addig nem, amíg az íjjat fel nem veszem. A hallásuk kitűnő, rögtön a vasles melletti nyársarjba terem mind, onnan próbálnak szimatolni, de szerencsére forog a szél és pont úgy, hogy nem fognak biztos szagot. Az ijedtség alább hagy, mind a disznóknál, mind nálam. Önfeledten vakarózznak a nagy fa törzsén. Biztos dagonyából jöttek, mert láttam még a lesről csupa sár bőrüket. Kis várakozás után, az elugrásukkal párhuzamosan lecserkelek a túlsó fenyő melletti földút felém eső oldaláig. A nyársarjas 6-8 méterre kezdődik tőlem. A disznók benne rajcsúroznak, de olyan sűrű a bozót hogy csak imitt amott villan meg egy-egy folt. Az öreg koca azért még mindíg nem nyugodt, a szél mely bizonytalanná teszi ittlétemet számukra természetesen hátrányt is jelent. tőlem 20-25 méterre ki áll a földút közepére és felém fordul. A magas fű és a mozdulatlanság azonban elrejt vaksi szeme elől. Teljesen árnyékban áll, én pedig fényben. Kilép mögé két jókora süldő egyik mögötte marad, másik jobb oldalát felém mutatva mellé áll. Fele akkorák mint az öreg. Több szem többet lát, így nem érek rá tanakodni, ha nagyon elidőzöm, elmehet az egész társaság.
Kis hatásszünetüket kihasználva kéttérdere támaszkodva kihúzom az íjjat, és mikor tisztán áll a nagyobbik süldő, úgy hogy nem áll mögötte senki, válllapot célozva oldok.
Tompa cuppanós koppanással csapódik be a vessző, kissé hátrébb mint szerettem volna.
A süldő nagyot szökkenve veti be magát a fenyőbe, viszi magával a bandát is, de jó tíz méterre megállnak, nem sejtik az esemény mögött az embert. Csendben vissza osonok a leshez, és kifújom magam. közben figyelem a kondát ami felém bóklászik és egészen a lövési helyemig jönnek a disznók. Közben én egy újabb vesszőt helyzek az idegre, és szemezni kezdek a legkissebb csökött kis puli méretű malackával. Amíg nézegetem a kondát és próbálok magamra nyugalmat eröltetni, felhívom barátomat és suttogva közlöm vele, hogy disznót lőttem meg, erős süldő méretűt, de lehet hogy egy gyenge kis koca. Megnyugtat, és mindjárt a lelkemre köti hogy várjam meg a les alatt, hagyjunk időt a sebbzett disznónak. Épp arra bíztat hogy nyugodtan lőjjem meg a vakarcsot is ha gondolom, mikor a konda mögött jó húsz méterre az erdőben látom a sebzett disznót, ahogy a mező és a fenyves közti bozót felé sántikálni. Rögtön leteszek a második lövésről. Látom, hogy hagy némi kívánni valót a találat, ezért nem akarom kockáztatni, hogy keveregjünk két sebzett disznó összekuszálódó vércsapáján. Ez nem túl előnyös helyzet lenne. Leteszem a telefont és figyelem a sebzettet. Közben rájövök, hogy a fényviszonyoknak és az izgalomnak köszönhetően túlbecsültem a távot, és kicsit hátra is csúszott a lövés. A láthatóan fájdalmas, sántikáló járást viszont nem értem. Mind eközben  fél szemem az öreg kocán, mely megint csak felém vizslat, jó húsz méterről. Egyszercsak kiadja a parancsot és ahogy jöttek el is tűnnek a túloldali fenyves sűrűjében. Talán a szórókat keresik fel, vagy a fenyves túloldalán lévő tőzeglápba veszik be magukat. Viszont azt nem látom hogy a sebzett velük tart e. Jó fél órát várok a les tövében, majd hangtalanul lopakodva, és a fenyvest figyelve megnézem a rálövés helyét. Bizony ez tényleg csak 22méter. Viszont hatalmas elrúgás nyoma a homokban, és egy méterrel mögötte a vesszőm. Merő egy vér az egész. Az elrúgás helyétől két méterre már jelentős vér a talajon. Nem forszírozom a dolgot, visszamegyek a lesre és várok míg barátom megérkezik. A lövés 6.30-kor történt , barátom jól kivárt, 8.45-re már meg is érkezett rövidcsövű hajtáspuskája és igen kedves felesége társaságában. A hölgy sem járatlan a vadászat terén, rendszeresen segít barátomnak vadászati dolgokban. Megnézzük a rálövés helyét, és barátom gyakorlott szemmel úgy indul a vérnyomon mint aki kirándul az erdőben. Szinte megállás nélkül sétálunk az erdőben a szegélybokrokig, ahol egy nagyobb vértócsát találunk. " Nem ment ez tovább, itt lesz a sűrűben, nagyon beteg." Közli barátom. Detti a feleség mutat egy öles fa mögé, és közli csendesen mint a bálnavadászok "ott fúj!" Mellé gugolok és valóban,  előttem k.b. 6-7 méterre a fa tövében hallom a disznót. Az utolsókat rúgja, Laci barátom az imént egy méterrel mellette ment el, mondta is hogy nem hallott semmit csak legyeket. Oda jön teljesen meggyőződünk a disznó hollétéről, majd óvatosan odamegyünk. A sűrű ágas bogas helyen esélyem se lenne az íjjat kihúzni, így barátom megy elém a golyóssal. Farral felénk fekszik , még emelgeti a fejét, de mozdulni már nem bír. Megkérem hát barátomat, hogy a helyzetre való tekintettel váltsa meg ő a szenvedéseitől a vadat. Eldördül a 30.06-os és a disznó két rúgás után megdermed. Kicsit sajnálom hogy kellett a puska, de kár lett volna hagyni szenvedni. Körbemegyünk a rét felől, közben magunkhoz vesszük a terpjárót is. Megállapítjuk hogy innen ugyan könnyebb lett volna a kegyelem lövés, de nem elhanyagolható szempont, hogy ebben az esetben szembe álltunk volna a disznóval.

Barátom elsőként gratulál és adja át a töretet, majd kuncogva fordul nejéhez:"Ma megint avatunk." Kihúzzuk a disznót a magas fűből, a légyzümmögés oka is megvan. Nyár lévén a legyek előbb "kicsapázták a disznót". Megnézzük a lövés kimeneti nyílását. A bal combnyak tövében repült ki a vessző. Tehát a disznó kicsit srégen is állt. Jó második éves kocasüldő, Barátom 65-70 kg-osra becsüli élősúlyban. Miután első disznóm és "nem egy ház ára", úgydöntök hogy haza viszem a húst. Ez viszont azt is jelenti, hogy avadászatra szánt pénzügyi keret kimerült, vége a vadászatnak. Fülig érő mosollyal megyünk barátomék házáig. Meleg lévén rögtön neki fogunk a zsigerelésnek. Közben megis egyezünk barátommal, hogy Detti már készülhet is a vesepecsenye sütésére. Zsigereléskor érdeklődve vizsgáljuk a találat eredményét. A jobb oldalon az utolsó bordát eltörte a muzzy tekintélyes hegye. a bordaközi izomzaton tenyérnyi lyukat vágtak a pengék. Belevágtak a májba, a lépbe, és a bal combizom medence felőli függesztő inát (ettől volt a nagy sántaság) meg egy jókora eret teljesen átvágva repült ki a vessző. Ez a disznó egy jó félórával később valószínűleg már élettelenül feküdt volna előttünk a sebágyban.
Határtalan örömömet barátom szarkasztikus mosolya homájosítja el. Rosszat sejtek. Már indul is a ház melletti akácsarj felé és keresi a neki leginkább tetsző avató pálcát. Elrendezgetjük a terepet és már hasalok is a cocán.

Barátom meghatott beszédét halgatva, mélyen átérzem szavait. Harmadszor avat már engem, és most igen elérzékenyült. Utolsó intelme most is ugyan az mint mindíg, és akárhányszor vadra emelem a fegyvert, mindíg eszembe jut ez a mondat.: "
Soha ne feledd! A vad az életét adja azért, hogy Te szórakozásból vadászhass!""

 
< Előző   Következő >
© 2018 Magyar Vadászíjász Egyesület
Joomla! is Free Software released under the GNU/GPL License.