Bejelentkezés

Jelenleg online

Senki
   
   
   
   
   
   
   
   
 
Lajkó Pál Bendegúz - Egy róka álma Nyomtatás
Írta: Administrator   
2008. October 20.
2005 november 5.  Szakály

A várva várt,lassan már hagyománnyá váló szakályi fácánozás napja.

A második Vadászíjász találkozó után felbuzdulva és új személyesebb barátságok kialakítása után a kis család egy szelete közös vadászatra adta a fejét.


Sajtos Robi vendégségébe a megbeszélt helyen szépen lassan öszegyültünk.
A reggelizés mellett a „kezdőknek” még egy kis vessző fazonigazításra is maradt ideje. Erre szügség is volt,mert a vad fácánokat még a rövidre vágott tollú veszők is alig érték utol.
Az időnk jó,kellemes novemberi nap volt,egy kis széllel tarkítva.A hajtást úgyanott kezdtük ahol egy éve .Madár talán nem volt annyi kint a gazosokban,de ez betudható a még lábon maradt hatalmas kukorica tábláknak. Itt bujtak a madarak, de itt nem is próbáltunk meg hajtani,nem igen tudtunk volna lőni belőle. Az idei esős nyárnak és ősznek köszönhetően méretes tocsogók maradtak meg a kacsák és persze a mi nem kis örömünkre.

Az éber kis kacsák időben észre vették a hajtókat és gyorsan keltek, de az üdvözlö nyílvesszők nem maradtak el. Tovább hajtva újabb helyről kelt vagy 100 kacsa de nem jártunk szerencsével. Csak a nyílvesszőink fogyogattak.
Az első hajtásnak vége. Volt lövés, volt élmény, bízakodva mentünk a következő hajtás elé. Miközben az autók felé vettük az irányt célba lövéssel mulattuk az időt. A müanyag palackok, falevelek,vírágok mind mind lehetséges célok és kilőtt vesszöink sorra találtak. Megnyugodva, hogy kellően felkészültünk vártuk a következő hajtást. A kocsiknál kis élménybeszámoló, ki mit látott, kinek mennyire ment mellé a vesszője.
Ez a vadászat két faluval lentebb volt, de most megyünk visza Szakalyba. Az esőzések jó pár utat járhatatlanná tettek így a kis csapat eléggé szétszakadt és külön utakon jártunk. A találkozási pont felé hajtva egy kóbor macskát pillantottam meg a kukorica szélében. Autó állj és már ugrok is a kb100m es cserkelésre. Viszonylag jó takarással gyorsan sikerült a macskát belopni kb 20-25m-re,már figyelt, de azért megpróbáltam……..éppen egy kicsit ment mellé. Sebaj induljunk tovább hisz fácánozni jöttünk. Utunk egy kis töltés tetején vezetett amin előttünk legalább hat autó ment el.
Hirtelen egy vöröses foltra lettem figyelmes az út jobb oldalán, úgy 40m-re a sásos szélében. Ott alszik a róka kiáltok!
Tomi a fékbe lép.
Újra cserkelni indulok, Tomiék kicsit fentebb állnak meg nehogy zavarjanak.Szerencsére fújt a szél és ez elnyomta lépteim zaját.30-25-20m egyre fogy a táv, már látom, ahogy mozog a kis ravaszdi füle. Olyan 10m-re állhatam meg előtte mikor lövéshez készülődtem. A vadászkalapot most levettem, ne zavarjon a lövésben, vessző már a húron. Nem nagyon bírtam kinézni, hogy fekszik, úgy össze volt tekeredve. A szív-tüdő környékére koncenrálva engedtem utjára a vesszőt.

Alá! A vessző a fűben, a róka elugrik a sásba, de engem nem vett észre.

Most megyek a rálövés helyére. Vér! Vér a vesszőn és szinte szebadszemmel is követhető csapa a rálövés helyétől. Hinkó Tomit és Mikit kérem meg álljuk körül a sásost. Egy bizonyos pontig láttam mozogni a sást aztán semmi se mozdult. Jó 20 percnyi várakozás után az álltalam sejtett részt Miki felé hajtva átfésüljük,abban a hitben, ha mozdul még lövésre jöhet valamelyikünknek. Nem így történt, semmit sem találtunk.
Ekkor telefonáltam Litresits Iminek, hogy hozza a csoda kutyát. Dorka az 5 hónapos szálkáls szőrű tacsi már gyakorlott kereső volt. Talált már őzet, szarvast sőt 500m-es csapán egy borzot is.Csak benne bíztam hisz a vért a sásban nem tudtuk már követni.
Még messze voltak,de álljunk be szembe mondta és,ha ide érnek megnézzük a nyomokat. Egyre kevésbé bíztam a lövésemben, mert a 3 pengéből csak kettő volt véres. Beálltunk a hajtásba Dorka és a kocsik felé véve az irányt, itt még akadt dolgunk rendesen mert a fácánok csak úgy röpködtek.Sajnos ez a része nem sikerült,de még mindig megmenthetjük a becsületülnket, ha meglesz a róka. Türelmet nem ismerve mennék a róka után. Katona Gabiékhoz bepattanva megyünk a helyszínre.
Már mindenki izgatott, a vérnyom alapján latolgatják az esélyeket. Liti is megérkezik a kis Dorka társaságában. Nem bíztat túlzottan és még Dorka se keresett rókát. Dorka rögtön lecsapva fejét csapázásba kezd mindenki mosolyog mert azon a nyomon megy, amit mi is láttunk a sásig. Most derül ki minden.Kb 50 m után Liti figyelmes lesz valami mozgásra ami Dorkához nagy lenne.Oda érve kiált:Itt a róka!! Még él.

Íjakat a kézbe rohanunk utánna. A sásos szélénél azomban elveszítjük.Újra Dorkáé a főszerep és már ugrasztja is a ravszdit.Hinkó Miki utána fordulva tüdön lövi, majd én is a másik oldalról.Vége! Megadtuk Neki a kegyelem lövést. Dorka mérgesen ugat, ez az Ő érdeme is.

Zsákmányunkat megragadva megyünk ki a sásosból a többiekhez akik csendes, de annál izgatottab szemlélői voltak az eseménynek. Körbe állva csodáljuk az öreg kan rókát.
Az első lövésem a mellső és hátulsó lábon vágta el az ereket, inakat, izmokat, mely jó vérzést biztosított.A Vt.elnöke is csodálkozott, hogy az embert nem sejtve milyen hamar elfeküdt.Puskával hasonló lövés esetén akár km-ekre is elment volna mondta.



Fogadva a gratulációkat Róka vadásszá avattak.


Fényképeszkedés után visszaindultunk a reggeli találka helyre,búcsúzkodás,majd hazafelé vettük az írányt.Várt még ránk egy kis íjász összejövetel Ásotthalmon,ahová már mi sem mentünk üres kézzel.
Ez a vén ravaszdi állmában se gondolta volna,hogy így meglepik és vesszővel ébresztik.

A vadászat során Gelencsér vadászreflexet 26”/50#,Carbon express Terminator 6075 vesszőt és Thunderhead 100gr. hegyet használtam.

Köszönet Sajtos Robinak a találkozóért,Litinek és Dorkának,hisz nékülük nem lett volna meg.


Vadászíjászüdvözlettel:Lajkó Bendegúz

Utolsó frissítés ( 2009. June 24. )
 
< Előző   Következő >
© 2018 Magyar Vadászíjász Egyesület
Joomla! is Free Software released under the GNU/GPL License.