Bejelentkezés

Jelenleg online

Senki
   
   
   
   
   
   
   
   
 
Tasnádi László - Téli napok Berzencén Nyomtatás
Írta: Administrator   
2008. October 20.

2003. február 13., Berzence
Idén februárban, amikor az országos nagy hófúvások után éppen járhatóvá váltak az utak, felkerekedtünk ismét, hogy meglátogassuk Varga Gyuri barátunkat Somogy „országban”. Természetesen ketten mentünk a Czita Janival egy újabb vadászélmény reményében.


Az üres vadászházban csak mi voltunk vendégek, így kényelmesen beköltöztünk. Telefonon egyeztettünk a házigazdánkkal, miszerint érezzük magunkat otthon, készüljünk az estére, O majd hatkor jön értünk. Kipakoltunk hát és délután a lemeno napfényben végiglottük az ötöst oda vissza néhányszor. Így nevezzük a 10-tol 50 méterig egy célpontra való gyakorlást, ahol 5 vesszovel minden távról egy lövést adunk le. Mire végeztünk, már meg is érkezett Gyuri barátunk. Ismét hárman ültünk ki a völgyre nézo lesre. Be voltunk öltözve rendesen , ennek ellenére egy 40 perc után már a lábam érezte a mínusz 10 C alatti homérsékletet. 10 perccel a sötét beállta elott, megjelent egy görbehátú kis kansüldo, komikus látvány volt, de nagyon magabiztosan viselkedett. Míg a konda egyenként ereszkedett le lépésrol lépésre a szóróhoz, ez a kis legény elorerohant és már javában evett, mire a többi leért. Gyuri a fülembe súgta a kis süldore mutatva, - ez a Misku. Horvátországban megfogták malac korában. háznál nevelkedett, de nem akarták megtartani, így Gyurinak adták, engedje szabadon Magyarországon. Az itteni kocák befogadták, de hiányzott még belole az óvatosság. A kondában zömmel kocák voltak, de a sor végén megjelent a nyáron látott és megmaradt babos kan, amelyik mostanra méretben elérte a kocákat, de tekintélyt nem szerzett, mert a kocák lépten - nyomon elzavarták a szórótól. A kondában viszont volt két picike süldocske, akiket kiszemelt nekünk a házigazdánk. A téli szorben lévo kocák mellett nem tuntek nagyobbnak mint egy macska. Mivel legutóbb Janié volt az elso lövés, most átengedte nekem a lehetoséget. Erosen szürkült és a kocák a babos miatt nagy kavarodást rendeztek ezért az egész konda folyton mozgásban volt, bizony eltunodtem, hogyan is fogom én ezt a pici izgága süldot egyáltalán eltalálni. A kavarodás két szélso távolsága 26 és 32 méter volt. Ezen belül állandóan változott a célpont helyzete, míg a jó lövéshez szinte egy féltenyérnyi felületet kellet volna eltalálnom. Nem akart egy nyugodt pillanat elérkezni, a feszültség egyre nott bennem és amikor egy pillanatra keresztbe állt az egyik süldo, szinte nem is érzékeltem a távolságot, a húszas és a harmincas tüske közé vettem a malacot és eleresztettem a vesszot. Mikor elindult a vesszo, már láttam, alacsony lesz. A penge centikkel a süldo mellkasa alatt elsüvített és beledurrant a csonttá fagyott földbe. A konda szétröppent. Mérges voltam magamra a kapkodás miatt, mert utána megmértem a vesszot a távmérovel, ami bizony 29 métert mutatott. Négy méterrel elbecsültem a távot, ez a nehéz vadászvesszonek 8-10 centis aláhordást jelentett. Mire lemásztunk a vesszoért már koromsötét lett. Persze a méregdrága négypengés Muzzy nem bírta a csontkemény talajt ráadásul a szög alatti becsapódást, elhajlott és többé már nem is lehetett helyrehozni. Kicsit szégyenkezve tértünk vissza a vadászházba. Vacsora közben asztaltársaim látták rajtam a csalódottságot ezért bíztattak a másnap hajnali cserkeléssel. Nem dobódtam fel tole. Az éjszaka rövid volt és csakhamar ott álltunk indulásra készen a vezetonket várva. Taktikát változtattunk és Jani barátom az egyik vadorrel felült lesre, mi pedig a Gyurival cserkelni indultunk az egyik völgy felett futó cserkeloúton. Utunkon 6-7 ozzel is összefutottunk, de disznót nem láttunk. A másik csapat sem járt sikerrel, nekik sem jött ki semmi. Reggelinél már az esti vadászat tervét szövögettük. A nap pihenéssel és gyakorlással telt, de hamarosan ismét hat óra lett ismét indulásra készen álltunk. Janiék egy távolabbi lesre ültek fel, mi pedig visszamentünk a tegnapi leshez immár csak ketten a házigazdával. Elcsendesedett a táj és talán még a tegnapinál is hidegebb lett. Ahogy szürkült, szinte percre pontosan megjelent Misku, minden teketória nélkül lerohant a lejton, a következo pillanatban pedig már tele pofával ropogtatta a kiszórt kukoricát. Pár perccel késobb mint a szobrok, sorban elotuntek az oldalban a disznók. Egyszerre megálltak fél percre, majd egyszerre indultak tovább pár lépést és ismét szoborrá merevedtek. Érdekes eloadás volt, ahogy megtartva egymás között a távolságot a sorban , egyszerre mozdult és állt meg a konda. Ok feszülten figyeltek, míg a néma csendben csak Misku csámcsogását lehetett hallani. Óráknak tunt az a néhány perc amíg a kocák leértek a völgy aljában lévo szóróig. Ismét ott volt a két kicsi süldo és hamarosan turkálni kezdett a csapat, az evés elterelte a figyelmüket, de egy koca ennek ellenére mindig figyelo pozícióban volt. A süldok most is orökké nyüzsögtek és soha nem álltak be keresztbe. Többször felhúztam az íjat lövésre készen, de mindannyiszor vissza is eresztettem , mert a jónak tuno helyzet csak nem akart elérkezni. vagy egy koca lépett a süldo mögé, vagy orral felém fordult, nem lehetett tiszta lövést ejteni. Egyszer csak az egyik háttal fordult nekem és lassan elkezdte az oldalát mutatni. mire majdnem tisztán oldalra fordult volna, ismét viszakozni kezdett. Az egyik ilyen féloldalas helyzetben felhúztam az íjamat és a lapocka mögé tettem a harmincas tüskét. Vártam amíg leteszi az orrát és elengedtem a vesszot. Hallottam a becsapódást ami hangos és kemény volt és abban a pillanatban a süldo az oldalára dobta magát. Mozdulatlanná dermedt és csak alig látható rángások futottal végig a testén. Gyuri aki mellettem figyelt távcsovel, nem látta a fekvo süldot egy fa takarása miatt, csak azt látta, hogy a konda elrohan, köztük a másik süldovel. Odaszól nekem - megvan, viszi a vesszot! - hirtelen nem értettem mire mondja, hiszen a disznóm meg sem mozdult az elejtés helyérol. Látta értetlenségemet, ezért még bíztatott is - jól eltaláltad, ez hamar meglesz! - kicsit kihajolt a takarásból és észrevette a süldomet. Megrántja a kabátomat és izgatottan suttogja: az egyik kint maradt, lodd meg! Értetlenkedve néz rám, miért nem mozdulok. Visszasúgom neki: Gyuri! ez már nem fog elszaladni. Összeállt a kép, erre már nem szólt semmit. Lemásztunk a lejton a szóróhoz. A gratulációt büszkén fogadtam, éreztem, hogy a tegnapi hibázást kisimítottam ezzel a szép helyben marasztó tarkólövéssel. Zsigereléskor sem tudtuk eltávolítani a hegyet a koponyából, így a fejet magam foztem ki és ma is azzal a heggyel együtt orzöm a szép lövés emlékére.

Kansüldo 30 Kg
Hoyt Magnatech ZR 200 60 #
2613 Eclips X7 / 30 
Muzzy 90 Grain 4 penge
28 méter, fejlövés, helyben maradt

Tasnádi László

 
< Előző   Következő >
© 2018 Magyar Vadászíjász Egyesület
Joomla! is Free Software released under the GNU/GPL License.