Bejelentkezés

Jelenleg online

Senki
   
   
   
   
   
   
   
   
 
Vadex II. Nyomtatás
2008. October 20.



Számos, időben, térben, valamint tárgyában különböző fordulatot vett, olykor kissé kellemetlen, olykor teljességgel reménytelennek tűnő, viharos, azonban végül is sikeresen zárult tárgyalássorozat előzte meg azt az elhatározásom, miszerint egy trófeás vadra szerződök a VADEX vadászatszervező irodáján.
Eredeti elképzelésem szerint a vadászat egy éppencsak trófeás vad elejtéséről szólt volna, amivel mégiscsak emelt fővel távozhatok a korábbi összevissza tárgyalások "asztala" mellől. Azonban, mint látni fogjuk ez az elképzelés egy kicsit másként alakult.
A szarvasbőgés időszakának közepén történő gímbika vadászata előtti csütörtöki napon,  -szokásomhoz híven- ismét kimentem a területre, előzetes terepszemlét tartani. Az ezévi szárasság okozta vízhiány, a területen egy két erőteljesen kiszáradófélben lévő, sekély, kis tavacskához koncentrálta a vadak nagytöbbségét, melyek időről-időre,  a tófenék keményre száradt, göröngyös iszapját alkalmas helyeken símára taposva, rendszeresen használt közlekedő utakon közelítették meg  az éltető vízforrást. Kísérőmmel, a terület fővadászával kiérve a vadászat színhelyére, az egyik ilyen tavacska partján egy hivatásos vadászból lett vad és természetfotózással foglalatoskodó embert találtunk talpig beálcázva.
Néhány szót váltottunk csupán, amikor egy magányos középkorú bika ballagott le az erdőből szomját oltani.
Vagy 5 percig volt lehetőségünk gyönyörködni abban a felemelő méltóságban, amit nálunk ez a vadfaj, egy bőgési időben, ereje teljében lévő szépen kifejlett, gyönyörű agancskoronát viselő gímszarvas testesít meg.
Néhány perccel később Sz. Laci bácsi egyéb teendői után nézett, így ottmaradtunk ketten. A vadfotós B. Ödön és én.
Hosszasan beszélgettünk, mely beszélgetés nyomán B. Ödönben, számomra is izgalmas, páratlanul érdekes elhivatottságot művelő, természetszerető, szimpatikus gondolkodású embert ismerhettem meg, akinek mindennek tetejében merőben új téma volna képei ill. videofelvételei számára, ha egy íjas vadászatot örökíthetne meg.
Találkoztak tehát az elképzeléseink, aminek felettébb örültem.
Még maradtunk a kis tó gátja mögött megbújva, közel egy órát, de számottevő esemény nem történt ezalatt. Ezért hát elindultunk a bőgések irányába, melyek egy távolabbi vadföld felől harsogtak. A vadföld közelébe érve, tavolról láttuk a szarvasokat balra elvonulni, így egy kiszáradt patak, ember magas oldalainak védelmében, lennt a patakmederben folytattuk a lopakodást. Egy kis hídhoz értünk amikor az erdő szélén, tőlünk nagyjából 80-100m -re megjelentek az első bikák, melyek visszajöttek arra a tisztásra melynek szélén egy égerfákkal szegélyezett gödörben, iszapos dagonya osztogatja a felfrissülés lehetőségét az effajta élvezetekre hajlandó, erdei vadak számára.
Kitűnő lehetőségünk adódott itt a csendes szemlélődésre.
Tőlűnk 25 - 30m -re fiatal kocák malacaikkal békésen szedegették az idei makktermést, míg tőlünk balra javában folyt az erdő nagy ünnepe, a szarvasnász.
Ilyenkor a bikák ki - ki jelleme és vérmérséklete szerint próbálja magát előnyös helyzetbe feltűntetni.
Van aki a szélekről lesi a kínálkozó lehetőséget. Van aki a dagonyában besározza agancsát, hogy az így vastagabbnak látszva már a látványával is elriassza riválisokat. Van persze olyan is aki méltósággal járkál fel - s alá, öblös mély és szinte a levegőt is megremegtető érces hangját hallatva, erejének teljes tudatában azonnal támadásba lendül, ha háremét valami betolakodó fenyegetné.
Szóval, igen sokféle módját figyelhettem itt meg életemben először, a szarvasok szeptemberi ténykedésének.
Páratlan, nagyszerű élmény volt.

2003 09. 19.
Péntek délelőtt értem a Tímári vadászházhoz, ahonnan Sz. Laci bácsival, a terület fővadászával a két legesélyesebb hely előkészítésére indultunk.
Az egyik Északi, Észak-Nyugati szél esetén ígéretes, mely egy  kiszáradó félben lévő tavacska bal partján alkalmasnak vélt csertölgyről remekül belátható, míg a másik Déli, Dél-Keleti szél esetén jöhet számításba, ami pedig egy dagonyává sűrűsödött vizü forrás feletti éger fán volna lehetséges.
Miután mind a két alkalmas helyet előkészítettem, B. Ödön természet és vadfotós ismerősömmel az éppen aktuális szélirány miatt a fotozáshoz és filmezéshez kevésbé alkalmas dagonya feletti leshelyre indultunk.
Jómagam, hamar elfoglaltam leshelyem, míg Ödön, végleges helyét igen alapos szemlélődés, és tanakodás előzte meg.
Miután elhelyezkedtünk, hosszú várakozással tellt percek, órák következtek. Semmi nem mozdult.
Néhány nappal korábban, amikor csupán terepszemlét tartottunk, ezen a helyen mozgalmas életnek lehettünk tanúi, de most e helyről csupán aktív fülelői lehettünk a távolból hallható szarvasnász izgalmas hangjainak.
Egy háromlábú, sánta kan és egy ideje korán megugró óvatlan bikán kívül aznap este nem történt semmi.

2003 09. 20.
Hajnalban még sötétedés előtt kint ültem az előző nap kinthagyott lesen de csak további békés erdőzúgás néma tanúja lehettem csupán.
Az e helyen töltött eseménytelen órák okán áthelyeztem főhadiszállásom a kis tó partján lévő cserre, melyhez ugyan Déli szél fújdogált, némi látnivalóval megörvendeztette a csendes szemlélődőt.
Sajnos a délutáni, késő őszi hőségben az éppencsak szükséges ruházatot vehetem fel, s így a déli szél, nyugtalanná tette a vízre érkezőket.
Olyannyira, hogy aki csak megfordult a víznél, sietősen odébb is állt.
Jött oda néhány disznó, és a szemközti erdőrészből egy pár magányosan kóborló fiatal gímbika.
Mind emellett, az est közeledtével kezdtem egyre közelebbről hallani a bőgő bikák hangjait is.
Ez pedig azt jelentette, hogy egy, néhány tarvadból álló hárem és a hárem ura néhány próbálkozó fiatal agancsossal alkotta kisebb csoportokból álló hatalmas hömpölygő rudli szépen lassan közelít.
Már néhány élenjáró előörs első képviselői meg is jelentek, de a felettébb éber tehenek felőlem szagot kapva azonnal távozásra késztették a további érkezőket.
Leshelyemről hallottam, amint a tömeg, az erdő védelmében szépen lassan odébb állt.
Az állatok viselkedésén látható volt, hogy az áruló szélirány miatt felfedezték jelenlétem és emiatt nyugtalanul, habozás nélkül kereket oldottak.

2003 09. 21.
Az éj beálltával 11C fokra csökkent levegő hőmérséklete kierőszakolta a néhány réteggel vastagabb ruházat viseletét, így a közelmúltban beszerzett ScentBlocker 3Dplus álcaruhámba végre, betehettem az aktív szénszálas, szagblokkoló bélést.
Előző nap ismét kinthagyott felszerelés nélkül, még az éj leple alatt gyorsan elfoglalhattam leshelyem, melyen szomorúan tapasztaltam, hogy a szélirány mit sem változott.
A tó körzetében szinte mindenhol hallható volt a bőgő bikák harsogása, mely fokozott izgalommal töltötte meg a hajnali félhomályt.
Az éj sötétje egyre világosabbá halványodott és én kimondhatatlanul élveztem amint itt is, ott is egy egy szarvas körvonala rajzolódott ki a tó felett hömpölygő leheletfinom párából.
Amint az ébredő reggel tisztán és élesen látni engedett, egy nagyon fiatal óvatlan szarvas gázolt a tóba, melynek viselkedésén nem láttam a nyugtalanság legkisebb gyanúját sem. Néhány perccel később további, de már inkább középkorú bikák jöttek ki a szemközti erdőrészből és szomjukat oltva, majd a tó szélén lévő iszapban egy frisítő sárfürdőt véve kezdték meg a napi menetrendjüket.
A tó távolabbi partja 70 - 80m távolságra volt leshelyemtől így fel sem merült a lövés gondolata. De amúgy sem volt semmi késztetésem elrontani ezt a páratlanul gyönyörű idillt, így távcsővel követtem csak végig az erdő ébredését.
Nem volt időm hosszasan szemlélődni, mert a lesemmel megeggyező oldalon, az erdőből egy 7 tagú tarvad csapat óvatoskodott a tóhoz.
Előszőr csak az erdő széléig merészkedtek, majd alaposan szemügyre vették a terepet. Minden érzéküket az óvatosság és az elővigyázatosság szolgálatába állítva szépen lassan közelítetek. Miután elérték a vizet, heten hét különböző irányba helyezkedve hol figyelve, hol szomjukat oltva benépesítették a kis tavat.
Leshelyemről meglepve tapasztaltam, hogy a szarvasok viselkedésén nem látható az esti nyugtalanság, a veszély közelségét érzékelő riadt tekintet, melyet tegnap az  irányomból fújdogáló szélnek köszönhettem. Így egészen más volt.
Öröm volt nézni, ahogy az erdő vadjai természetesen, nyugodtan és gondtalanul végezik napi teendőjüket.
Negyed órával később a hárem kiváltásának helyén megjelent egy gyönyörő idősödő 16 -os koronás gímbika.
Nyugodt méltósággal ballagott a vízhez, ahonnan a tehenek már átmentek a szemközti erdőrészbe.
Megállt a szélén és hallottam amint szomját oltva kitartóan szürcsöli a kis tó vizét.
Én továbbra is ülve a lesen, távcsővel figyeltem minden mozdulatát.
Lenyűgözött az a méltóság, az az elegancia amely egy ilyen nemes vad minden mozdulatát, minden megnyilvánulását jellemzi.
Még mindíg ülve a lesen, egy pontos távmérésre és kapkodás nélküli irányzék állításra is hagyott időt.
Némán felálltam, majd vesszőt tettem a húrra.
A bika ekkor nyugodtan, méltóságteljesen felemelte fejét, körülnézett, majd ismét nagyokat kortyolt a tó vizéből.
Óvatosan beélesítettem a kioldót, majd néhány másodperc múlva alig hallhatóan, a kis horog az elsütő fülbe kattant.
Az íj hangtalan megfeszítésével egyidőben, az alig látható fényerejű irányzókör remegés nélkül kúszott a lapocka alá.
Néhány másodpercnyi célzás után a 125 graines Muzzy heggyel szerelt vadászvessző, a nyugodt, és a még álmos erdő ráérősen kényelmes eseményeihez képest valószinűtlen hirtelenséggel suhant a levegőben és egy szemvillanás alatt érte el a meglepett szarvast, aki súlyos sebet jelezve,  szemmel láthatóan, nagy erőfeszítések árán, halálos iramban rohant át az iszapos tavon.
A szemközti erdőrészben, ahol egyik riválisa folyamatosan hallatta, vetélytársakat megfélemlítő, mély érces hangját, futása lelassult, és az erdő szélétől 15, a rálövés helyétől nagyjából 60m -re megtántorodott, majd néhány tétova másodperc múlva, felporzott az erdő talaja a földre zuhant király körül.
A por lassan elszállt és a lehanyatlott királyi agancs nem mozdult többé.



Az elejtés adatai:
Vad: Gímszarvas bika 9,20kg trófeasúly, 205,56 pont, ezüstérmes.
Elejtõ: Bakay László 
2003. 09. 21.
Lõtáv: 33m
Tüdő, Szív-főartéria lövés.
Felszerelés: Mathews Ultra 2, 68 LBS, ACC 3-71/300, Muzzy 125Gr. 3-Blade Screw-In
Utolsó frissítés ( 2008. October 20. )
 
< Előző   Következő >
© 2018 Magyar Vadászíjász Egyesület
Joomla! is Free Software released under the GNU/GPL License.