Bejelentkezés

Jelenleg online

Senki
   
   
   
   
   
   
   
   
 
Sajtos Róbert - Resztelt máj, és lakodalmas szarvas Nyomtatás
Írta: Administrator   
2008. October 20.

Amikor az első golyós fegyveremet megvettem, még csak a vadászat,  nagyapámtól és édesapámtól örökölt génjeit hordoztam magamban. Visszagondolva, az elmúlt tizenkét évre, az utolsó molekulámba is beívódott az a szenvedély,  ami minden valamire való vadászt megfertőz , űzze bár a vadászat bármely formáját.

Hálásan gondolok azokra, akik elindítottak ezen az úton, ami hosszú évek multán az íjas vadászatban érte el tetőfokát. A sors jó néhány trófeás vad elejtésével ajándékozott meg, de talán a legelső disznóm elejtése ért fel avval, amikor ez év augusztusában elejtettem első nagy vadamat, amit íjjal lőttem. Ez  a selejt bak akkora örömöt okozott számomra, amit tiszta szívből kívánok mindenkinek, aki hasonló szenvedéllyel áldott meg  a sors.
Hogy mitől jutottak ezek és hozzájuk hasonló gondolatok eszembe?  Bizonyára mindannyian voltatok már úgy, hogy az egyik gondolat gerjesztette a  másikat és pár perc múlva gondolatban, már árkon bokron túl jártatok. Velem is ez történ, miközben hagymát szeltem, a reggeli resztelt májhoz. Tőlem néhány méterre kis családom és Zoli barátom terített az udvaron,  a reggelihez. Miközben feltettem a hagymát párolódni , felelevenedtek bennem  a tegnap este történései , hogyan is került a friss disznómáj a konyhára……….
A Mátra nyugati lejtőjén  bérelik Zoli és barátai azt a területet, amit immár harmadik alkalommal volt szerencsém meglátogatni. A nyáron történt látogatásunk sikerén felbuzdulva, megbeszéltük , hogy az elkövetkező pár napban hagyjuk pihenni a puskát és csak íjjal fogunk vadászni. Tegnap délután értünk fel szállásunkra,  egy minden jóval felszerelt hétvégi házba, amit barátaim vadászházként használnak. Mivel Ő csak késő estére ígérte érkezését, gyorsan kiszórtam nem kevés csomagunkat és egy frissítő zuhany és gyors öltözködés után már  a területre vezető erdei úton kerülgettem a téli hó okozta hatalmas kátyúkat.
Az útról könnyen és gyorsan megközelíthető „Ülőkére” igyekeztem, ami egy fakoronába szerkesztett , remekül megkonstruált tágas les kosarat  takart. Közvetlen közelében, egy több hektáros fiatal erdőtelepítésnek, ami remek nappali búvóhelyet nyújtott az erdő minden lakójának. A lestől 20-25 méterre  a hegyoldalban remek, régóta üzemelő sózó és szóró ékelődött a  fiatalosba. Felgallyaztam az ismert helyre, az ülő deszkát feltettem egy szinttel feljebb,  a les korlátjára és kényelmesen nekidőltem a fa törzsének, Nem ez volt az első alkalom, hogy itt ültem ezért pár perc alatt minden a  helyére került és rövidesen  a csend uralta a környéket. Élvezettel szívtam be  a tiszta hegyi levegőt és élvezetem a lemenő nap lombkoronán áttörő utolsó sugarainak játékát.
Nem sokáig kellett várnom, hogy meghalljam az első közeledő lépteket. Kicsit hátra fordulva, rövidesen megpillantottam a fa alatt bóklászó őzgidát és aggódó mamáját, aki minden idegszálával,  a környéket figyelte. Lassan de biztosan kerülték meg a szórót és jó széllel rövidesen meg is jelentek a tisztás szélén. Idegesen gyakran fülelve szedegették a szemet.
Szeretem, amikor őz van a szórón, mert eleven radarként jelzik, ha valami közeledik, így segítve  a vadászt, hogy időben fel tudjon készülni az érkező delikvens fogadására.  Most is így történ. A mama miután tartósan figyelt az erdő irányába bár nem sietősen, de határozott iramban hagyta el a szórót sarkában csemetéjével.
Rövidesen megtudtam igyekezetük okát, amikor egy szarvas feje bukkant elő a fiatalosból.
Megállt a szélső fák takarásában és stabilan a lest kezdte nézni. Nem hittem  a szememnek az én szarvasom, állt mint a szobor és le nem vette  a szemét  a les kosárról. A 3D ruha kesztyű és maszk megtette hatását, mert a fa villájában ülve jó takarással nem tudott veszélyforrásként beazonosítani, így pár perc után megnyugodva kisétált a szóróra. Ezt a pár másodpercet használtam ki, a kezemben tartott íj megfeszítésére és még mindig a fához simulva, lassan  a szarvas lapockájára engedtem, a húszas tüskét. Nem mondom, hogy nyugodtan állt a kívánt helyen a zöld pont, de stabilan  a célterületen maradt és amikor  az ünő lehajolva elkezdte szedegetni a szemet, elengedtem útjára  a vesszőt. A becsapódását szabad szemmel is tökéletesen láttam és már abban a pillanatban tudtam, hogy egy kicsit magasabbat lőttem a kelleténél. A szarvas mint akibe  a villám vágott megperdült  a tengelye körül és a következő pillanatban, már csak az árkon bokron keresztül menekülő zaja utalt, a történésekre.
Feszülten figyeltem  a hozzám érkező zajokat és őszintén bevallom elmosolyodtam, amikor hozzám érkezett a zuhanó test semmivel össze nem téveszthető zaja. Ekkor engedtem ki igazán és elöntött a jól ismert lázas állapot, amit gondolom mindannyian jól ismertek.
Lerogytam a deszkára és csak akkor döbbentem rá, hogy  a  nagy izgalomban még fejem fölé szerelt kamerát is elfelejtettem elindítani.
Miután megnyugodtam felhívtam  a fővadászt  és kértem küldje hozzám  a felmentő sereget, mert tapasztalatból tudtam itt a vad kiközelítése terén egy ember nem ember. Laci Örömmel fogadta a szarvas hírét, mert mint kiderül a kollégája hétvégén nősül és  az asztalra valót, három napja üldözi mindenki, de sikertelenül. Ha lehet hinni fülemnek, akkor az én szarvasom egy lakodalmas asztalon fogja végezni evilági pályafutását. Mivel a sereg érkezését egy bő óra múlva várhatom, ezért lemásztam az ülőkéről és ügyelve arra, hogy ne nagyon mászkáljam össze  a környéket, megnéztem a rálövés helyét. Bár vérnyomot nem, de a csurom véres vesszőt,  a szóró talajába fúródva megtaláltam. Kihúztam a vesszőt és visszamásztam leshelyemre. Időközben teljesen besötétedett így egy újabb vesszőt helyeztem az idegre és bármi történhet alapon, vártam a segítők érkezését. A percek egymás után teltek és bennem újra meg újra lejátszódtak az események. Ebből a tudat alatti állapotból, egy koca semmivel nem összetéveszthető búgása zökkentett vissza a  valóságba.  Nem akartam hinni a fülemnek ekkora mázlim nem lehet! A fiatalosból immár tisztán hallottam, a közeledő konda hangjait. Az alattam elterülő erdőben, a teljes sötétség volt az úr, de a szórón még derengett némi fény, amikor szépen kisorolt a három süldő az erdőből és hangos csámcsogással nekiestek  a takarmánynak. Bekapcsoltam az irányzék megvilágítását és megpróbáltam megcélozni, az izgő-mozgó jószágokat, de be kellett látnom, ennyi fénynél semmi esélyem egy pontos találatra. Újra kihúztam az íjat és felkapcsoltam a lámpát, mire  a süldők azonnal szétugrottak. Gondoltam magamban ennyi volt, de a disznók a következő pillanatban újra beóvatoskodtak és folytatták az evést. Ekkor egy új ötlettől vezérelve, felvillantottam a lámpát és rögtön utána le is oltottam. A disznók zokon vették, de mivel nem történt semmi, folytatták a táplálkozást. A villogtatást addig-addig folytattam, míg a  negyedik, ötödik villantásnál égve hagyva  a lámpát, tisztán láttam  a vörös fényben  a süldőket. Elengedtem  a mikrokapcsolót és kihúztam az íjat. Nagyjából célra tartottam és felkapcsoltam  a lámpát . A terv bevált, a disznók zavartalanul folytatták a táplálkozást. Igyekeztem célra tartani és az egyik jószágon megállítani a tüskét , de csak nem akartak megállni,  keresztbe fordulni pedig eszük ágában sem volt. Bízva az íjban és az ismert távolságban, az egyik szemben álló süldő nyakszirtjére helyeztem  a tüskét és megnyomtam  a billentyűt. Hangos éles csattanással csapódott be  a vessző és gondolatban elbúcsúztam disznótól, vesszőtől, pengétől. A konda hangos recsegéssel hagyta el a  helyszínt, én pedig szomorúan konstatáltam, hogy a becsapódás hangja  alapján  az itt mindenütt megtalálható bazaltot trafáltam telibe a disznóm helyett. A menekülők zaja alig ült el, amikor újra felkapcsoltam  a szóróra irányított lámpát és boldogan vettem tudomásul, hogy az én cocám ott fekszik, ahol a lövésem érte. Nem hibáztam tehát, hanem a gerincbe becsapódó penge hangját tévesztettem össze,  a fentebb leírtakkal.
Boldogságom határtalan volt, és nem akartam elhinni, hogy egy este szabad területen két nagyvadat hoztam terítékre. Az íjat, letámasztottam  a sarokba és elkezdtem összepakolni a holmimat. Mára befejeztem a vadászatot Dianna kegyeit nem szabad a végsőkig hajszolni.
Próba szerencse  alapon megcsörögtem Zolit, aki  nagy örömömre közölte, hogy most érkezett meg és tíz perc múlva nálam lesz a lesnél. Összeszedtem a cuccaim és lemásztam a fáról. A nagy teljesítményű fegyverlámpával először disznómat vettem egy pillantást, majd a szarvasom keresésére indultam. Tisztán láttam az elugrás irányát, de vért sehol nem találtam. Mivel a zuhanás hangját határozottan hallottam és irányát megjegyeztem, így szem alapján tájékozódva, indultam neki a hegyoldalnak. Örömmel konstatáltam, hogy  a fiatal erdő alja a kevés beszűrődő fénynek köszönhetően teljesen tiszta, így viszonylag nagy területet tudtam átvilágítani. Nem kellett sokáig keresgélnem, negyven méterre a rálövés helyétől csillogó szempár tündökölt az erős fényben. Meghatódva álltam első íjjal lőtt szarvasom előtt és átfordítva  a vadat tüzetesen megnéztem a lövés ki és bemeneti nyílását. A vessző kissé magasan csapódott be és átrepült a testen. A magas lövésnek köszönhetően, a vad befelé vérzett és gyakorlatilag nem hagyott vérnyomot. Lesétáltam a szóróhoz, ahol hamarosan feltűntek a Defender fényszórói és barátom mosolygós ábrázata. Azonnal a szóróra állt  a fényszórókkal. Boldogan üdvözöltük egymást és gratulált az elejtett disznóhoz., amikor  bűnbánó arccal megérdeklődtem , hogy a szarvasomhoz nem is gratulál. Mivel a  telefonba nem ecseteltem a részleteket, sejtése sem volt  a fent fekvő szarvasról. Az utána elhangzottakat, inkább nem írom le , mert, elpirulna  a képernyő , de az örömünk határtalan volt…..
Odamentünk a szórón fekvő disznóhoz és megvizsgáltuk a találatot. A vessző a lapockák előtt középen vágta át a gerincet és nockig behatolt a testbe átütve azt a mellkas alsó részén jött ki, azonnali halált okozva. Miután Zoli lábáról két napja vették le a gipszet és íj módon harcképtelennek lett nyilvánítva fizikai munka terén, leültünk a szóró melletti sziklákra és újra felidézve  a történteket vártuk a felmentő sereget, ami pár percen belül meg is érkezett.
Személyesen a fiatal pár jött fel a szarvasért és segítségükkel, hamarosan, már  a terítékfotót készítettük. Zsigerelésnél kiderült, hogy az átrepülő vessző mind  a két  tüdőlebenyt átvágta, így  a magasnak vélt lövés is  gyorsan végzett az ünővel. A  szarvas teljesen kivérzett, de az összes vér  a testüregben maradt. Szerencsém volt, hogy hallottam a zuhanás hangját, mert ha vér alapján kellett volna keresnünk, az nem lett volna egy egyszerű dolog. Felraktuk a vadakat a terepjárókra és mindannyian elégedetten indultunk hazafelé.
Amíg gondolataim száguldoztak, lassan elkészült a reggeli. Már csak az utolsó apró momentum maradt hátra, amit egy profi szakács barátomtól tanultam. Ahhoz, hogy a máj porhanyós legyen  a legvégén fel kell önteni szénsavas ásványvízzel, vagy szódával és még egyet hagyni rottyanni . A szénsav hatására, igazán finom és porhanyós lesz  a máj.
Elkészült hát  a reggeli és jóízűen láttunk neki a fenségesen sikerült fogásnak. Remélhetőleg  a lakodalmas pörkölt  és sült is hasonlóan nagy sikert aratott.
Jó étvágyat nekik is és sok boldogságot valamint hasonló élményeket a fiatal párnak, akik ha nem is íjjal de szintén mindketten vadásznak.

 
< Előző   Következő >
© 2018 Magyar Vadászíjász Egyesület
Joomla! is Free Software released under the GNU/GPL License.