Bejelentkezés

Jelenleg online

Senki
   
   
   
   
   
   
   
   
 
Sajtos Róbert - Az első lépés Nyomtatás
Írta: Administrator   
2008. October 20.
„Minden nagy utazás, egy kis lépéssel kezdődik…”
Sikerült megtennem ezt a lépést. Hosszú évek után, tekintélyes számú nagyvaddal az elejtési listámon, meglőttem életemben az első „nagyvadat”, amit íjjal ejtettem el

Idén tavasszal megérkezett a szokásos meghívó Zsolti barátomtól, aki egy Pakshoz közeli társaság fővadászaként ténykedik. A tavalyi két nála lőtt igazi selejtbak után, az idén ismét megkaptam kedves meghívását, aminek igyekeztem eleget tenni, nem mintha nehezemre esett volna. Nyár elején egy kellemes meleg és szúnyogokkal rendesen megpakolt napon, sikeresen ejtettem el a harmadik bakomat is, amit csak a távolság nagysága óvott meg attól (71m), hogy a nálam lévő íjjal hozzam terítékre. Mivel más lehetőség nem adódott, kedves golyósom tett pontot némi kúszás, mászás után a cserkelés végére. A boldog ölelkezés közepette, megállapodtunk abban, hogy a következő bakot üzekedésben és csak íjjal vadászva fogom elejteni.

Augusztus 4.-én délben közöltem főnökömmel, hogy déltől szabadságon vagyok és irány a paradicsom, ahol már biztos jelei voltak, a megindult üzekedésnek. Útban a vendéglátómhoz, már az úton percekig figyeltem egy ördöggyűrűző sutát és bakot, a főúttól alig nyolcvan méterre, az álló autóból távcsövezve tudomást sem vettek rólam.
Gyors átöltözés pakolás és délután négy körül indultunk a területre, az első helyen egy fasorban a tarló szélén hívtunk erős szeles időben szemerkélő esőben sikertelenül. Húsz perc után átsétáltunk a tábla másik sarkába, ahol kb. 600 méterre láttunk egy kereső bakot ami pár perc után a közeli kukoricásba váltott be. Autóval megfelelő helyre gurultunk és megpróbáltuk először a gida majd a sutahangot, eredménytelenül. Továbbindultunk, miközben varázsütésre kisütött a nap és elállt az eső. A falu szélén egy sutát és gidáját vettük észre. A lucernával határos kukoricában kb. 40 méterre cserkeltem be őket, ahol a gidahanggal hívni kezdtem. A suta lassan de biztosan kb. 15 méterre bejött, de bak nem volt vele.
Folytattuk a keresést a következő tarlókon jó néhány sutát és bakot láttunk, de becserkelésükre nem volt mód.
A harmadik tarlón tőlünk kb. 600 méterre, kergetőző őzeket láttunk. A spektív, erős lőhető selejt bakot mutatott. Az aratás utáni gaz csík és a magas kukorica lehetőséggel bíztatott. Kihasználva terepadottságokat kb. 15 perc alatt az utolsó sor kukoricában állva a tőlem 51 méterre időközben lefeküdt bakot távcsöveztem. Erős gyöngynélküli visszarakott agancsot viselt. Párszor megfújtam a gidahangot, de csak a suta állt fel és jött néhány métert felém, majd rövid álldogálás után elindult az ellenkező irányba. Lövésre szántam el magam és gondos célzás után, a lövés pillanatában felálló bak két lába közé küldtem a vesszőt, centikre a találati zónától. Gyakorlatilag a célt eltaláltam, csak a vad már nem volt ott. A mozdulatra és a becsapódásra a bak megugrott, majd megindult a leshelyem felé és kb. 20 méterre tőlem megállt. Én a gyakorlott íjász vadász szeretettel gondoltam, az autóban hagyott tárra. Néhány percig gyönyörködtem benne, majd kiléptem a takarásból, hangosan riasztva elrohantak és tőlünk 500-600 méterre, heves kergetőzésbe kezdtek.
Folytattuk a keresgélés a terület egy másik részében , ahol egy feltűnően világos bakot láttunk az erdő szélén. Tanulva az előbbi hibából két vesszővel indultam harcba. Sikeresen loptam el a távolság felét és a közben az erdőbe beváltó bakot gidahanggal hívni kezdtem. Pár másodperc elteltével kiváltott a tarlóra és gyors iramban közeledett felém. Gyorsan rámértem néhány közeli szalma és gazcsomóra és reménykedtem, hogy a bak nem kerül szél alá. Hiába, tőlem kb. negyven méterre megmerevedett, majd hangos riasztással a kukoricába vetődött. semmilyen hangra nem reagált. Bosszankodás és indul a karaván. A terület ezen részén, rengeteg őzet láttunk, elérhetetlen távolságokban köztük egy igen erős bakot teljesen egyedül. Néhány perc után, az út szélén fekvő közepes selejt bakot vettünk észre. Sikerült harminc méterre belopni, de a takarás miatt nem tudtam lőni. Kihúztam az íjat és a lehető legóvatosabban próbáltam kilépni a takarásból , nem sikerül…...........
Lassan hazafelé indultunk, az érkezésemkor látott párocska stabilan tartotta helyét. Gyors haditerv és már a kukoricában loptam a métereket. Gidahanggal próbáltam hívni, a közben beváltott őzeket. A második hangra, a szemközti csíkból egy suta váltott ki két gidával, jó széllel tíz méterre jöttek hozzám, pedig a kukorica szélén álltam. Némi tétovázás után elugrottak tőlem. Alig futottak el 50 métert, amikor a kukoricából kirontott a bak és üldözőbe vette a sutát. Lövésre gondolni sem mertem. Cucc az autóba indultunk tovább. A falu szélén a háztájiban álldogáló őzet vettünk észre gyors forduló, szép lassan túl autóztunk rajta, közben megtávcsöveztük, a lőhető bakot . Húsz méter után kiszállás vissza a tábla szélére. Óvatosan megmértem a távolságot ami 39.5 métert mutatott. Teljes takarásban kihúztam az íjat és gondos célzás után, elhibáztam a negyven méterre keresztben álló bakot.
A fény rohamosan fogyott, önbizalmam romokban, mára ennyi, holnap hajnalban folytatás.

A vacsorára elfogyasztott mennyei vaddisznó pörkölt és a tiszta hajnali égbolt reggelre visszahozta kedvemet. A tudat, hogy estig miénk a terület bizalommal töltött el. Nagyon szerettem volna este élményekkel és zsákmánnyal a „tarisznyámban” haza indulni.

A falu szélén, a tegnap behívott suta környékén kezdtük a keresgélés, ahol keskeny tarlócsíkok és kukoricasávok adtak változatos élőhelyet, őznek , fácánnak és a mindenhol pattogó nyulaknak. Itt reggelente mindenhol őzeknek kellene lenniük, ehhez képes néma csönd és nyugalom uralkodott a területen. Lassan csorogtunk végig a szakaszon, majd megfordulva indultunk egy másik részre, amikor az egyik kukorica végében kergetőző őzeket vettünk észre. Távcsövezve és beszélgetve latolgattuk az esélyeket, amik nem voltak túl biztatóak. Megmondom őszintén nem volt kedvem hajnali fél hatkor háromszáz métert lopakodni a csuromvizes kukoricában, ezért a következő tervet eszeltük ki. A tábla túlsó felén átvágunk az árkon autóval lecsorgunk a végére, ahol a fasor takarásában megpróbálom belopni a párocskát. Tervünk gyönyörűen működött simán átvágtunk az út menti árkon és az asztal simaságú tarlón csendben gurultunk a fasor irányába, amikor a tarló sarkában tőlünk alig 100-150 méterre egy ördöggyűrűző sutát és bakot vettünk észre. Tudomást sem véve rólunk rótták a köröket, majd a bak borított és folyt tovább a kergetőzés. Zsolti nem ált meg az autóval, hanem a tábla végéig gurult, ahol óvatosan kiszálltam az autóból és elindultam a két tábla közötti gazcsík takarásában az őzek felé. Az időközben a szomszédos tarlón kergetőző őzek tőlem kb. 100 méterre folytatták a műsort, majd a bak hirtelen lefeküdt. Félig guggolva félig meghajolva loptam a métereket, közben tekintettemet mindig az őzeken tartva. Sajnos, a suta is ezt tette, mert kiszúrta mozgásomat a foghíjas gazosban. Azt nem tudta ki vagyok- mi vagyok, de az érezte, hogy valami nem stimmel. Nagyokat toppantva és riasztva figyelt felém. Eközben, elértem a kiszemelt magasabb gaz foltot a tarló sarkán, ahol jó takarásban sasolhattam a párocskát. A bak teljes lelki nyugalommal feküdt aggódó kedvese mellett, tudomást sem véve aggódásáról. Elérve a takarást kifújtam magamat és a nyakamban lógó síppal elkezdtem gidahanggal hívni. Ez megtette hatását a bak felpattant a suta pedig jó iramban elindult felém. Három gidahang kellett és a bak tőlem harminc méterre kereste a hang forrását. Lassan, felemeltem a távmérőt és a lehető legóvatosabban próbáltam megmérni a köztünk lévő távolságot. Nem sikerült észrevétlen maradnom , muszáj volt egy kicsit kiemelkednem a gazból, hogy tiszta képet lássak. A mozdulatra, a bak terület tulajdonosi tudatának minden önbizalmával egy lipicai mént meghazudtoló mozdulatsor kíséretében elindult felém. A lehető leggyorsabban akasztottam be az oldó zsinórt és szinte ugyanazzal a mozdulattal már húztam is ki az íjat, közben szememet mindvégig a gyorsan közeledő bakon tartva. Nem tudom mit gondolt rólam , de egy kis ívet leírva a gazfolt túlsó széléig jött. Közeledésével egy időben szépen lassan kiegyenesedtem és így gyakorlatilag, a bak cserkelt be engem. A maszk és a hosszú órákon keresztül vart álcaruha megtette hatását az én bakom egészen a gazos széléig parádézott. Az utolsó lépéseket, már a tüskével az oldalán tette meg és abban a pillanatban, amikor nyakát kinyújtva megállt útjára engedtem a vesszőt. Az oldás és a becsapódás gyakorlatilag egy hang volt, a kicsit ferdén szemben álló bakot, a lapocka közepén érte a lövés. A suta a becsapódás után azonnal elugrott és példáját követte bakom is , eszeveszett tempót diktálva száguldottak a tábla túlsó széle felé. Mivel a tarló több száz méter széles volt szabad szemmel is jól követhettem a menekülő útját. A marja futás közben láthatóan vérzett , az eszeveszett tempó egy pillanatra sem csökkent és ugyanebben a tempóban csúsztak ki a hátsó lábai, majd a lendülettől vetett egy bukfencet és nem mozdult többet. A feszültéség felengedett boldogan lendült kezem a magasba és remegő boldogsággal kezdtem elhinni meglőttem az első igazi vadamat íjjal. Zsolti boldogan integetett az autótól , egyszerre indultuk zsákmányom felé.

A vessző két méterrel a bak mögött ferdén belefúródót közel 10 cm mélyen a talajba ezt felvettem és az elesés helyére sétáltam, sajnos nagy örömömben nem a vércsapán mentem, így nem tudom mennyit és milyen távolságban vérzett a vad. Hozzáérve, megdöbbentem azon a csúnya munkán, amit a penge végzett. A kimeneti nyílás, akkora volt, hogy a bél fodrok két öklömnyi nagyságban kitüremkedtek rajta. A bak feje orra és szája fürdőhab szerű vérrel volt borítva. A boldog ölelkezés és fényképezés után, kíváncsian vártam mit árul el e zsigerelés. A vessző a helyzetből adódóan, a lapockacsont közepén csapódott be, elvágva a bemeneti oldalon egy bordát átütve a tüdőt valamint a köztes ereket és az utolsó borda mellett repült ki a testből. A vágta a teljes kivérzésig és fulladásig tartott, a testüreg tele volt vérrel. A menekülési táv teljes vágtában 100 méter volt, gondolom magányosi vad esetében ez lényegesen kisebb lett volna.

Birtokba vettem tehát zsákmányom, a mellékelt képek jól illusztrálják, hogy milyen jó selejt bakot sikerült lőnöm, megtéve ezzel: AZ ELSŐ LÉPÉST..

A két nap tapasztalata: soha többet nem indulok cserkelni egy vesszővel. Utólag, rájöttem a hibázásom vélhető okára, gyakorlásnál és versenyeken is mindig egy bizonyos bélelt tenyerű kesztyűben lövök, amit aznap az álcakesztyű miatt nem viseltem, ezért valószínűleg másképpen tartottam az íjat. A házilag gyártott álcaruha, ragyogóan bizonyított a különböző helyzetekben. Képeken látni fogjátok, hogy a hazai flórában gyakori világoszöld színt igyekeztem leutánozni, mert szerintem idehaza ez életszerűbb, mint az amcsiban használt színek. Több esetben is, takarás nélkül rám jöttek a suták a vadászat folyamán. Nem tartom magam profinak, de viszonylag jól saccolom a távokat mégis úgy gondolom, aki csak teheti használjon távmérőt, elkerülve ezzel sok bosszúságot.

Mindenkinek hasonló élményeket, szart a tarisznyába….

Üdv

Ropi


 
< Előző
© 2018 Magyar Vadászíjász Egyesület
Joomla! is Free Software released under the GNU/GPL License.