Bejelentkezés

Jelenleg online

Senki
   
   
   
   
   
   
   
   
 
Őzbak vadászat 2013 Nyomtatás
Írta: Balog Gábor   
2013. August 18.

Szervusztok!

Ahogy ígértem próbálok kicsit bővebben írni az augusztus harmadikától hatodikáig terjedő szerencsés őzbak vadászatomról.

A vadászat hetében szinte naponta érdeklődtem a vadőröktől hogy mi a helyzet az üzekedéssel. Hogyan mozdulnak a sípra a bakok? A pozitív hírek hallatán nagy reményekkel utaztam le Dunaegyházára. Szombat hajnalban kezdtük a vadászatot. Nagyon meleg kánikula volt ezekben a napokban. Napfelkelte előtt egy a kísérőm által ismert bak revírje környékén kezdtük a sípolást. Egy árok gazos takarásába húzódtunk egymástól kb. 20 méterre. A kísérő kezeli a sípot illetve a sípokat. Ezt a felállást azért tartom jónak mert míg az őz a hangot veszi célba addig az íjásznak nagyobb esélye van jó pozícióban rálőni. Előttünk egy lucerna föld azután meg napraforgó tábla húzódott. Gida hanggal kezdtünk. Pár perc múlva megjelent szemben a szotyi szélében a bak, és kezdett fülét hegyezve felénk közeledni. Mielőtt kellő távolságba ért volna valószínűleg a kevergő szél miatt szagot foghatott és hirtelen elugrott. Visszament a napraforgóba, majd több száz méterrel odébb átváltott a lucernán és  beugrott egy hatalmas kukoricásba. Erről ennyit! Nagyon melegedett az idő. Több őzet nem igazán láttunk.  Próbálkoztunk erdőben illetve ígéretesebb területeken, de hiába. Azzal tisztában voltunk hogy a terület őzállománya kiváló, ha nem is minőségileg de mennyiségileg mindenképpen. Csak most mintha a föld nyelte volna el őket. Ezt a túl nagy melegnek tudtuk be, így nem is erőltettük tovább a vadászatot. A kocsihoz közeledve egy fél foci pályányi gazos mellett mentünk, mikor egyszerre gyorsan leguggoltunk, mert egy bakot vettünk észre úgy 15 méterre bent a sűrűben. Pár lépés után lefeküdt, nem vett minket észre. Gyorsan takarásba húzódtunk. Én felkészülve az esetleges lövésre Tibi kísérőm neki fogott sípolni. Próbálkoztunk buttolóval , meg más típusú száj síppal minden féle hívó hanggal de semmi eredmény. Úgy döntöttünk hogy bemegyek a gazosba legalább ha felkeltem hátha jobban szemre vételezzük az agancsát. Óvatosan lő kész állapotban osontam a vélt fekvő hely felé. Az őzet nem találtam sehol, már majdnem kiértem a sűrűből mikor felugrott előttem az őz és kb. 25 méterre megállt. Keresztbe fordult és kíváncsian rám bámult. Szíve tájékát megcéloztam, számítva arra is hogy berogyaszt elengedtem a lövést. Sajnos a vad nem rogyasztott be, én meg kissé pontatlan voltam, így szépen ellőttem a hóna alatt. Ezt a hibázást betudtam a hirtelen kialakult izgalmas helyzetnek, de elsősorban a saját ügyetlenségemnek. A lényeg hogy legalább nem sebeztem. Ezután a kaland után bizakodtam a további vadászatok sikerében.  A következő napok délutáni vadászataira az volt a jellemző hogy a nagy melegben semmiféle őzzel nem találkoztunk. Ezért úgy döntöttünk hogy kora hajnalban a tarlók és lucerna táblák távcsővel való alapos átvizsgálásával kezdjük a vadászatot. Ilyenkor még viszonylag sok őzet láttunk. Ebből is látszott hogy főleg éjszaka mozognak az őzek, és ahogy felkelt a nap elhúzódnak árnyékos takarásba ahonnan a leg vágyakozóbb suta hangra sem méltóztatnak előjönni.

Az elképzelésünk bejött. Az egyik tarlón a kukorica szélében megláttunk agy bakot sutával.  Amennyire megtudtuk állapítani Tibi szerint ez is egy „ ismerős˝ 300 gramm körüli lőhető bak volt. Megbeszéltük a haditervet, Tibi majd fej biccentéssel jelez hogy lőhető-e ha bejön egyáltalán. Behúzódtunk takarásba egymástól kissé távolabb, és egy kis időt vártunk még a lő világra. Ezután Tibi elkezdett hívni, először gida hanggal, de azon kívül hogy a fülüket hegyezték nem reagáltak különösebben. Aztán különböző hangokkal sem tudtuk a bakot elhívni a sutától, de egyszer csak ha nem is teljesen a mi irányunkba azért futva közeledett.

Rákészültem a lövésre mert a cselekmények felgyorsultak. Hirtelen balról érkezve ahonnan egyébként is vártuk az őzet úgy 17 méterre megállt előttem egy bak, teljesen keresztben. Azt láttam hogy kisebb agancsú. Óvatosan Tibi felé néztem aki akkor emelte le a szeméről a távcsövet és egy föntről lefelé irányuló fej mozdulattal megadta a jelet. Alaposan célozva útjára engedtem a nyílvesszőt. Jó hangú becsapódás után a bak nagyot ugorva úgy negyven méterre lévő kisebb gazosban eltűnt a szemünk elől. A kötelező idő kivárás után erőteljes vércsapát követve dermedten találtuk azon a helyen ahol utoljára láttuk. Tökéletes lapocka mögötti dupla tüdő lövés érte. Egy 3-4 év körüli gyenge villás bak feküdt előttünk. Nagyon örültünk a sikeres elejtésnek. Megadtuk a vadnak járó tiszteletet, még Tiborom titokban magával hozott kürtje is megszólalt. Annyit megállapítottunk hogy a nagyobb bak zavarta elénk ezt a kisebbet, amiért egyáltalán nem bánkódtam. A vadászháznál nagy volt az öröm, annál is inkább hogy Miki és Laci barátom is terítékre hozott egy-egy bakot természetesen ők is íjjal. A következő hajnalon ugyan így vadásztunk tovább. Kísérőmmel megbeszéltem  hogy az eredetileg tervezett 300-350 grammos  bak helyett inkább több kisebbet próbáljunk terítékre hozni. Ennek szellemében igyekeztünk újabb őzeket behívni. Ami ezen a hajnalon parádésan sikerült is. Még lő világ előtt oda lopóztunk egy kukoricával körbe vett lucerna  föld szélébe. Előző naphoz hasonlóan derengéskor  Tibi elkezdte fújni a strófákat. Egyszer csak szemből jön befelé egy bakocska.  Íjamat kihúzva várom Tibi parancsát.  Az őz közben 15 méterre kissé elfordulva megáll és felém figyel. Óvatosan oldalra pillantok és Tibi lövésre bíztató bólintását látva az őz szügyére célozva elengedem a lövést. Nagy hangú becsapódás után úgy 30 méteres halál vágta végén második bakom is össze esik. Örömünk határtalan . Újabb bak a terítéken! A vadat birtokba vettük, a kürtszó egyenlőre elmaradt. Tibor bíztat még korán van nézzük meg a következő ígéretes terület részt ott is látott a napokban 200 gramm körüli selejt bakot. Nem igazán kellett bíztatnia, pedig már eddigi sikerünk is elég lett volna a boldogságomhoz. Egy akác erdő sarkánál húzódtunk takarásba, előttünk egy  búza tarló sáv azután egy nagy kiterjedésű gazos akácos. Itt nem különösebben húzódtunk szét egymástól, Tibi rákezdett. Egyszer csak a szemközti akácosból futva közelít egy gyönyörű  bőven 300 gramm fölötti  lőhető bak. Ilyesmi bakot szerettem volna előszörre lőni. Kísérőm élcelődve bíztat a lövésre de mielőtt kísértésbe estem volna  az őz észre vett bennünket és méltatlankodva vissza vágtatott az akácosba. Azért kitartásunk megmaradt. Úgy 15 perc múlva szépen óvatosan jobbról érkezik a keresett bakunk.  Kihúzott íjjal várom, Tibi halkan súgja hogy ezt kerestük. Olyan 20 méter körül megállt a bakunk kissé még mindig jobbra tőlünk de azért elég jól megtudtam célozni a lapockáját. Pontosan az irányzék tüske helyén csapódott be a nyílvessző. A bak úgy 50 méter után össze esett. Futtában nagyon jól látszott hogy bal lapockáján a sebből ömlik a vér. Tibor nagy ovációval gratulált . Ez nem mindennapos vadászat volt. Többet nem kívánhattam volna még a mesében sem. Még nem mentünk a vadhoz. Vissza mentünk az autóhoz, aztán felvettük az előző őzet. Majd ezt követően vettük birtokba a másik őzet is. Dupla terítéket készítettünk és kürt szó mellett megadtuk a vadaknak járó vég tiszteletet. Ilyen napokért érdemes élni! A faluba vissza érve kiderült hogy Miki is lőtt még egy szép bakot. A helyi vadászok is nagy elismeréssel gratuláltak nekünk. Sikerünket elsősorban köszönjük a nagy tudású szak személyzetnek, Attilának, Janinak,és Tibinek. Alaposan megünnepeltük ezt a remekül sikerült bak vadászatot.

Kívánok minden vadász társamnak hasonló sikeres vadászatot!

Vadász üdvözlettel! Balog Gábor

Utolsó frissítés ( 2013. August 18. )
 
Következő >
© 2018 Magyar Vadászíjász Egyesület
Joomla! is Free Software released under the GNU/GPL License.