Bejelentkezés

Jelenleg online

Senki
   
   
   
   
   
   
   
   
 
A napraforgóban cserkelt bak Nyomtatás
Írta: Kelemen Attila   
2011. July 10.

A napraforgóban cserkelt bak


Csörög a telefon:
Attila! Legközelebb a Birtoktáblára menj vadkárt elhárítani, mert az őz dézsmálja napraforgót! - mondja a vadásztársaságunk elnöke. Rendben elnök úr, és miközben kimondom e szavakat, azon gondolkodom, vajon tényleg komolyan gondolták-e, hogy íjjal menjek vadkárelhárításra?
2011. június végéhez közeledünk és ez idáig nem mutatta meg a nyár az igazi meleg arcát. Esős, szeles napok jártak errefelé. Aznap is rendesen fújt az északi szél. A legjobb idő a vadászatra, mert a szél által keltett természetes zajok, elnyomják az általam keltetteket.
3 hektáros forgónak a bal felső sarkába vetettem be magamat este 6 órakor. A stratégia az volt, hogy itt lesz a bázisom, majd innen kiindulva fogok cserkelni a méteresre nőtt forgóban. Miután térdepelve szépen elhelyezkedtem a zöld tengerben, arra lettem figyelmes, hogy az fiatal akácos felöli részét megették az őzek. A térdepelés nem a legkényelmesebb testhelyzet, de máshogy nem volt jó. Ugyanis ha ülök, akkor nagyon sok mozgással jár a feltérdepelés és csak így tudok lőni. Illetve akkor is, ha állok, de akkor egyből kiszúrnak. Másfél óra gubbasztás után mögöttem egy kis neszre lettem figyelmes. Szép lassan kúszni kezdtem a hang irányába. Megpillantottam egy sutát, ahogy csipegeti a friss zöld hajtást. Gondoltam, ha megriasztom, akkor mehetek haza. Így visszamásztam a helyemre. Kis idő múlva meghallottam, hogy egy bak tisztítja az agancsát a napraforgószáron. Mennyei hang volt a fülemnek! A térdepelésből felálltam, hogy lássam, pontosan hol van és milyen. Páratlan 6-os, úgy látom, nem is fiatal. Lőhető. Visszaereszkedem térdepelésbe és legrosszabb történt. Riasztott!
- Hogy az a… nem igaz… észrevett, - gondoltam.
Kis idő elteltével megint hallottam, hogy itt van a környékemen, de most picit messzebbről jött a hang. Úgy látszik nem vett észre, csak gyanús volt neki valami. Elkezdtem a tábla széléhez kúszni, mikor észrevettem, hogy a korábban kiszúrt suta 10 méterre eszeget és felém tart.
- Ha ez észrevesz, akkor elriasztja a bakot is!
Picit fel kellett egyenesednem, hogy tudjam, pontosan hol van a bak és már vettem is az irányt felé. Csendben, lopakodva. Fél óra múlva, úgy éreztem, hogy elég közel vagyok és újból kinyújtóztam, de nem láttam a bakot. Várnom kellett.
9 óra. Már nem éreztem a lábaimat. Teljesen elzsibbadtak, de hajtott a vadászláz. Pici neszre lettem figyelmes, felegyenesedtem és lám ott volta bak! Pont előttem és a lehető legrosszabb pozícióból közelített: szemből. Így nem lőhettem. Erősen sötétedett, ezért nem vártam, kockáztatva, hogy meghall vagy meglát, csak mentem elébe és bíztam a szerencsében, hogy oldalra fordul. Rettentően zakatolt a szívem. Megálltam, picit felegyenesedtem, és ott rágta a leveleket előttem. Nem várhattam tovább. Szép lassan felálltam, illetve csak akartam, de a lábam úgy elmacskásodott, hogy nem tudtam neki parancsolni. Erőt vettem magamon, remegő lábbal szép lassan felemelkedtem és nagy megkönnyebbülésemre a bak oldalra kilépett és ezzel megpecsételte a sorsát. Kihúztam lassan az íjat és útjára engedtem a vesszőt, mely halkan átrepült a vad testén. A természet némaságát 10 méteres halálvágta robaja törte meg, majd elfeküdt az őz és csendesen álomba ringatta a zöld tenger. Én elcsigázottan a földre huppantam és majd kicsordult a könny a szememből. Összeszorított ököllel halkan mormogtam: sikerült!

Birtokba vettem a vadat és megadtam neki a végtisztességet.

Hasonló élményeket kívánok.
Vadászüdvözlettel: Kelemen Attila

 Sample Image

 

Utolsó frissítés ( 2011. July 10. )
 
< Előző   Következő >
© 2018 Magyar Vadászíjász Egyesület
Joomla! is Free Software released under the GNU/GPL License.