Bejelentkezés

Jelenleg online

Senki
   
   
   
   
   
   
   
   
 
Diana jutalma Nyomtatás
Írta: Borbély Viktor   
2010. April 19.

 Diana jutalma

 

Péntek délelőtt hívott a vadőr barátom, hogy mit csinálok délután, mert lenne egy kis környezetvédelmi munka a területen. Mondom neki, pont azt amit te, szedjük a szemetet amit-a jelen környezetbe nem illő titulusokkal és jelzőkkel ellátott- nem éppen a kedvenceink közé sorolt emberek hagytak ránk.

A délután szemétszedéssel telt, melynek során érintettük a kedvenc szórómat is.

Még oda sem értem, de már láttam, hogy nem olyan a felszín mint ahogy utoljára láttam. Odaérve enyhe mosoly jelent meg az arcomon. Verbálisan nem adtam hangot örömömnek, de a vadőr barátom is észrevette az egyértelmű jeleket. Szedtük a környéken a műanyag zsákokat, de én azért alaposan, kétrét görnyedve figyeltem a földet. Ha még lehetett örömöm fokozódott amikor észrevettem télen felfedezett „barátom” nyomait. Rögtön egy  esti les gondolata körvonalazódott bennem, melyet azonnal le is hűtött a szélirány alaposabb megfigyelése. Pont a leglehetetlenebb irányba fújt. Én lehetek csak ilyen szerencsétlen, itt ólálkodik nagytalpú barátom, én meg otthon ülhetek! Gondolatban még többet kaptak a szemetet ránk hagyók!

Ezután jött egy váratlan információ, mely szerint a jövő héten elkezdik tarra vágni a szóró melletti akácost.

Ejnye mondom, csak ki kell jönnöm este akármilyen is a szél, mert ha itt elkezdenek dolgozni úgyis vége a jó világnak, elköltözik innen minden.

Ilyen előzmények után a fák tetejét még elérő lemenő nap a szokott kis rejtekemen talált.

Itt a földön helyezkedek el mindig, mert nincs alkalmas fa megfelelő helyen, de a földi leshelyem természetes takarást ad, és a vad várható érkezési irányába sem esik bele.

Reményeim a széllel kapcsolatban meghallgatásra találtak, mert a délutánihoz képest megfordult és jó irányba vitte a szagomat.

Első vendégeim egy őzsuta és gidája voltak. Szépen óvatosan beballagtak, csíptek néhány szem kukoricát majd elsétáltak.- Mintha idegesek lettek volna, aha, biztos összetalálkoztak tegnap a disznókkal azért ilyen feszültek- nyugtatgattam és bíztattam magam.

Alig eszméltem fel önigazoló belső monológomból a távolban ágreccsenésre lettem figyelmes. Ülés egyenesbe, fülek hegyezve. Ezek a „szemét” madarak hogy nem tudnak már elhallgatni, nem tudom akkorára nyitni a fülem, hogy a rikácsolástól biztosan tudjam azonosítani a hangokat. Kiváncsi voltam honnan jön a következő hang melyből megállapíthatnám merre tart a vad, mert persze szél alatt jelentkezett be az ágreccsenés.

A következő hang már közelebbről, de ugyanabból az irányból jött, aztán még egy hang egy kicsit máshonnan, és ez így ment addig míg megállapítottam, hogy egy kisebb konda jön, de menni is fog mivel szél alatt voltak. Úgy is lett, még egy darabig hallottam őket aztán szépen elvonultak.

Ilyet mondom, arról őzön kívül nem jött még semmi amióta itt vadászok.

Na mindegy várok még egy kicsit azt megyek, mert úgyis korai érkezést ígértem a barátnőmnek.

A rigók elhallgattak. Ezt már szeretem!

Hallok mindent, egeret, fának csapódó cserebogarat és-és-és sűrű lépteket. Megáll, szaporázza tovább megáll, szaporázza tovább, mindjárt itt van csíkosfejű barátom. Éhes lehet hogy ilyen korán nekiindul, biztos kell a tejci a borzfiaknak. Átvágtat a nyiladékon tőlem 10m-re. Jó étvágyat mondom neki.

Nyúlok a vessző felé, hogy visszategyem a tárba, de valami azt súgja várjak még. Van még egy kis idő a lővilágból.

Egy perc se telik el, a szokott irányból mintha hallanék valamit. Ezt még megvárom, akár mi is legyen!

Most már tuti, hogy jön valami, jól hallani. Nagy ágreccsenés, jön felém már nincs messze.

Ez disznó!!!!

Olyan csend van- vonat sem jön, légtérzár van-minden lépését hallom. Szépen a bokrok alatt megkerüli a szórót –közben szuszog, finoman fújtat-és az érkezése irányával ellentétes oldalon kilép. Ejha, ez nem süldő!

Itt áll előttem nagytalpú barátom. Találkoztunk már a télen, akkor valahogy óvatosabb volt, ki se jött a bokor alól. Most meg mi sem természetesebb, nekiáll enni.

Két csámcsogás-figyelés-két csámcsogás-figyelés. Persze velem totál szemben.

Ez így nem lesz jó barátom!

Meghallhatta a gondolataimat, mert megfordult és seggel nekem elindult az erdő felé, de megállt és visszanézett a kukoricára.

Ebben a pillanatban elkezdtem feszíteni az íjat-olyan lassan olyan halkan, hogy még én sem vettem észre, hogy kihúztam.

Nem tudott ellenállni a sárga kísértésnek, nem ment be az erdőbe, ehelyett szépen keresztbe fordult és figyelt.

Szerencsére már nem kellett sok mozgás, hogy megcélozzam.

Mellső láb vonala mögött, test középvonalától kicsit lejjebb- csatt.

Kiváló becsapódási hang, egyből felugrok a székből./ Így biztos jobban hallok!/

Bevágtat a bokrok közé, de már hallom is az éktelen ágrecsegést, aztán néhány fújtatást, hörgést és csend.

Telefon a vadőr barátnak.

Rálövés helyétől 5-7m-re találjuk az első vért, gyönyörű tipikus tüdővér.

Ekkor már tudtam, hogy a fülem nem csalt és itt lesz néhány méteren belül.

Megnyugtattam a cimborát is, hogy nem lesz baj mehetünk utána.

Elindult a vérnyomon, de én letérdeltem és előrevilágítottam. Nem csalódtam!

Egyből levette a kalapját, és én ezt nem gondoltam volna felkiáltással gratulált a kb. 3 éves kanhoz.

A nyomokból és a téli találkozásunkból kiindulva fájt a fogam erre a kanra, de azt nem gondoltam, hogy ilyen hamar összehoz vele a jó sorsom, így megköszöntem Dianának a mai jó tett helyébe jót várj jutalmát.  

 

Pincehely, 2010-04-16

 
Utolsó frissítés ( 2010. April 22. )
 
< Előző   Következő >
© 2018 Magyar Vadászíjász Egyesület
Joomla! is Free Software released under the GNU/GPL License.