Bejelentkezés

Jelenleg online

Senki
   
   
   
   
   
   
   
   
 
Az első Nyomtatás
Írta: Kiss Róbert   
2009. July 05.

Az egész ott kezdődött, hogy Luki barátom felhívott egy jó héttel ezelőtt, hogy a július 27-28-i hétvégén egy kis összeröffenés lenne a keleti régió íjas vadászainak Napkoron. Gyors eszmefuttatás, mit is csinálok a hétvégén(új ház, költözés, 4 hónapos kisfiú), úgyhogy éppen lenne mit csinálnom, de ezt nem szabad kihagynom. Mondom is neki, hogy 99 százalékban jó az időpont, csak még egyeztetnem kell a feleségemmel. Nyugtázza is Tomika, hogy nagyon helyes, mindenképp számít rám, és készítsem a fenekem, mert igazán szeretnének már disznóvadásszá avatni, és a terület is elég jónak ígérkezik. Nagy nevetéssel mondom neki: én benne vagyok a dologban, csak a disznók is úgy akarják. Bár azt hozzá kell tennem, hogy már több mint egy éve, a közös vadászatok során, mindig én kapom a legígéretesebb helyeket. Luki, Lajos meg a Kiss Tomi barátom, nagyon igyekeztek, hogy végre én is összefussak Dianával, és elverhessék az alsó fertályomat. De valami mindig közbe jött, vagy egyszerre túl sok disznó jött a szóróra, és nem volt tiszta lövési lehetőségem, vagy rossz, szeles, ködös idő volt, vagy mostanában egész egyszerűen a legjobb helyeken sem találkoztunk disznóval.

A továbbiak során megbeszéljük egy későbbi időpontban, még pontosítjuk a részleteket, hol és mikor találkozunk.

Ahogy telnek a napok a vadászatig, mindig eszembe jut valami, mit is kellene csinálnom. Egy hónappal ezelőtt voltam az íjászboltban, vettem egy pár új vesszőt -és még nincsenek feltollazva, aztán a vesszők mellé nem bekérezkedett a kosaramba egy új elsütő is?  -azt is ki kellene próbálni.

Le is mentem a kertbe a hét folyamán többször, és az újonnan feltollazott veszőkkel és az új elsütővel gyakoroltam egy keveset. Az új cuccok elég jól szuperáltak, ezért eldöntöttem, hogy a hétvégén bevetésre kerülnek, ha lesz rá lehetőségem.

Pénteken rácsörögtem Tomikára, hogy mi újság. Ő örömmel újságolta, hogy csütörtök este, már kimentek a Lajossal a területre vadászni, és mindketten lőttek, egy-egy süldőt, úgyhogy a terület jól szuperál. Közben megbeszéltük, hogy tízen-tizenegyen leszünk a hétvégén, és hogy a szállás is rendezve van a vadászházban. Végül szombat déli találkozóban egyezünk meg.

Reggel pakolás, ellenőrzés, hogy minden lényeges bekerült-e a kocsiba, és már robogok is Napkor felé. 12 után pár perccel már ott is vagyok a megbeszélt helyen és üdvözlöm a régi ismerősöket és az új arcokat. Egy kis beszélgetés után körbejárjuk a vadászházat és környékét, és gyönyörködünk a gerendákból épített, erdei iskolaként is funkcionáló házikóban, és csodás erdei környezetében.

Miután elfogyasztottuk a Tomika által hozott igen finom kenyérlángost és pizzát, a csoportot két részre osztjuk, és gyakorlásként egy kis házi versenyt szervezünk. A Baló Ati, segítségével kihelyezzük a célokat, és igen vidám hangulatban végig is lőjük azokat.

Miután befejeztük a lövészetet, nemsokára megjöttek a házigazdáink is. Az ilyenkor szokásos bemutatkozás után, elmondták a tudnivalókat, kitöltöttük a papírokat, és a Luki segítségével megtárgyaltuk, ki hová fog ülni. Mivel a kísérőink hárman vannak, így a csapatot három részre osztottuk.

Én Baló Jutkával és a Kiss Tomival Rékához kerülök. Mindenki elkezd készülődni, mi is bepakolunk a Nivába és az utánfutóra, és pár perc múlva már haladunk is a terület felé. Ahogy közeledünk az első helyhez, már látjuk, hogy kint vannak a disznók és csak a Niva megjelenésére rebbenek szét. Én itt ki is szállok, és kipakolgatom a felszereléseimet, közben arra gondolok, hogy remélem nem mentek túlságosan messzire a sertevadak.

Amíg én elkezdem feltenni a fára a mászó lest, addig Réka kiszór egy kis takarmányt, és megkérdi segítsen-e valamint, mikor azt felelem, hogy nem, akkor jókívánságai közepette tovarobognak. Majd felmászok a kiszemelt fára úgy kb. 5-6 m-re, és kikötöm magam, elhelyezkedem. Felakasztom a hátizsákomat egy ágra, majd felhúzom az íjamat a földről. Felvesszem a maszkomat is, pedig nagyon melegem van, a mászás után, a fülledt melegben folyik rajtam az izzadtság.

A takarmány olyan 22-23 m-re van kiszórva . Ez alapján beállítom az irányzékomat, majd kicserélem a veszőkben a vadászhegyet, mert a délutáni gyakorlás után még a terephegyek voltak benne.

Miután minden a helyére kerül, minden ott van, ahol szeretem, alaposan szemügyre veszem a környéket. A szóró az út mellett van kialakítva, körben 20-25 éves telepített akácos és nyaras, az aljnövényzetet pedig kisebb bokrok és főleg vaddohány alkotja. Itt nem lesz nehéz az utánkeresés -gondolom magamban. A hely elég jó választásnak tűnik, főleg a kiválasztott akácfa amin ülök, mert a mellettem lévő fák ágai belógnak alám és elég jól takarnak. Az idő nem a legjobb, dörög az ég, és az eső is elkezd cseperegni. Igazán kibírhatná egy kicsit! A héten szinte minden nap esett, meg nem is szeretnék elázni. Amíg az időn gondolkodom, és élvezem a kissé már lefele hűlő friss levegőt, szemből az erdőből ágroppanásra leszek figyelmes, ezért érzékszerveimet maximálisan próbálom kihasználni, és az előttem húzódó erdőre összpontosítok. Ahogy hallgatózom egy pár perc múlva egy koca jelenik meg, négy kis csíkos malaccal a háttérben. A koca nagyon óvatos volt, állandóan figyelt, forgolódott, nem is engedte a malacokat ki, majd gyorsan tovább is álltak. Körülbelül egy negyed órával később három süldő jelent meg a szórón, az egyik azonnal elkezdett enni, a másik kettő, azonban óvatosabb volt, és hol csipegettek egy kicsit hol elugrottak. Távcsövön keresztül nézegettem őket, olyan 50-60 kilósra saccoltam a súlyukat. A nyugodt egy koca, a másik kettő pedig kan süldő volt. Hiába akartam meglőni az egyik kancsit(ezek kicsit kisebbek voltak, mint a kocasüldő), nem adtak rá lehetőséget. A két kisebb kancsi olyan nyugtalanul viselkedett, hogy kb. 3-4 perc múlva el is mentek. A koca süldő azonban ott maradt, semmivel sem törődve, szépen keresztbe fordulva, nekem a jobb oldalát mutatva nyugodtan ette tovább a kiszórt takarmányt. Na gondoltam, ha téged szánt nekem a sors, akkor téged próbállak elejteni!Még egyszer megnéztem a távolságot, majd egy 125graines shockwawe hegyű veszőt feltéve az idegre, megcéloztam a süldőt. Érdekes módon most nem izgultam annyira mint máskor, ahogy kihúztam az íjat és rátettem a piros pontot a lapockájára, azért a szívem csak hevesebben kezdett dobogni. Miután úgy éreztem, hogy minden rendben, útjára engedtem a veszőt. Tisztán láttam a becsapódást. Körülbelül a lapockájától hátrafelé úgy 15 centire ment be a vessző és nem ment át teljesen rajta, mert a vesző tollas része kiállt a süldőből. A lövés után a disznó elfutott jobbra az erdőbe. Próbáltam követni a szememmel, hogy majd merre keressük. Na -mondom magamban -ez nem a legjobb lövés, mert egy kicsit hátra csúszott, de szinte biztos voltam benne, hogy tüdőlövés, és a süldőnek meg kell lennie! Szétnéztem, és próbáltam megjegyezni, hogy melyik fánál volt a rálövés, hogy merrefelé keressük majd. Miután azt beszeltük meg Rékával, hogy csak közösen keresünk, ezért próbáltam felhívni, de a telefonomon természetesen nem volt térerő. Vagy 5-6-ik kísérletre sikerült csak felhívnom. Elmondtam neki, hogy mi történt, és mondta egy pár perc múlva ott lesz. Nemsokára meg is jött, megmutattam merre láttam elszaladni a disznót, és együtt indultunk megkeresni.Mentünk vagy 80-100 métert, de nem találtunk semmit, ezért úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a rálövés helyére és újra kezdjük a keresést. Amint visszaértünk, második nekifutásra a rálövés helyétől egy fél méterre megtaláltuk az első vércseppeket, és most ezen indultunk tovább. A vérzés nem volt erős, fél-egy méterenként találtunk csak vérnyomokat, de azért elég jól követhető volt. Körülbelül 80-90 métert haladtunk félkör alakban, miután megtaláltuk a vesszőt. Eltörve nem volt, végig véres volt, valószínűleg beakadhatott valamibe, és kihúzta magából. Ezután már sokkal bőségesebb volt a vérzés. Alig mentünk vagy tíz métert, Réka egyszer csak mutat valamit. Tőlünk húsz méterre ott volt A SÜLDŐ. Odadobtam egy ágat de már nem mozdult. Nehéz leírni mit éreztem akkor. Ott feküdt előttem az íjjal elejtett első vaddisznóm. Nagyon-nagyon boldog voltam, a szám fülig ért. A vad birtokba vétele után, Rékától megkaptam a töretet és a gratulációt, és ő is velem örült, hogy náluk ejtettem el az első disznómat. A lövéstől nem telt el több mint egy óra mire megtaláltuk, de a legyek már beköpték, az egész vad tele volt zöld döglegyekkel. Kötél az első lábára meg az orrára és kihúztuk a kocsiig. Olyan 110-120 métert ment el félkör alakban, a rálövés helyétől 60 métere volt légvonalban. Zsigerelés, közben kerestük, hol találhattam el. Megnéztük a tüdőt, de nem találtunk rajta semmit. Nem látszott, hogy pontosan melyik más belső szervét találtam el, de a vérzés befelé elég erős volt, mert a mellüreg harmadáig volt vérrel. A bemeneti és kimeneti sebet megnézve, a penge mindkét oldalon áthaladt a bordákon.

            Miután végeztünk, a süldőt feltettük a futóra, és elindultunk a többiekért. Kiss Tominak is sikerült terítékre hoznia egy süldőt, kölcsönös vállveregetés és gratulációk után, gyors zsigerelés, közben elmeséltük, hogy s mint történt, majd az övé is felkerült az enyém mellé a futóra. Réka közben telefonon érdeklődik, hogy mi újság a többieknél. Kiderül, hogy a Kelemen és Baló Ati is lőtt egy-egy süldőt, na mondom így már négy disznóból szép teríték készíthető. Közben megérkezünk a vadászházhoz, még nincs bent senki, mi vagyunk az elsők, de nem sokára jöttek a többiek is. Megy a beszélgetés, mesélés, elemezgetések, és persze a gratulációk az elejtőknek. Mi az égi áldásból nem sokat kaptunk, de ők az elmondásuk alapján rendesen megáztak. Látszott a többek arcán, hogy ők is igazán örülnek a sikeremnek.

S mivel itt az a szokás, hogy avatáskor az ütések után egy kupica pálinkát kell inni, ( másnap pedig vezetek), még akkor este szerét ejtjük az avatásnak. Lajos barátomat választom keresztapának, bízva a jószívűségében. Elő is kerül nemsokára az avatópálca(egy régi seprűnyél), én pedig ráhasalok az elejtett süldőre. Jöjjön aminek jönnie kell, gondolom magamban, az se baj, ha nem tudok ráülni holnap! Az öröm amit érzek(no meg a pálinka) úgyis csillapítja a fájdalmat, de a többiek már  kegyesek hozzám, nem verik el oly nagyon a fenekem(igaz azért egy pár lila csík csak lett a fenekem másnapra), s így sűrű jókívánságok, és élcelődések közepette, disznóvadásszá avatnak.

Az est folyamán még nagyon jókat beszélgetünk, és finomakat eszünk iszunk, és persze mennek a történetek, sztorik egészen hajnalig.

Másnap reggel még egy páran kimegyünk újra szerencsét próbálni, de már nem futunk össze a vadászat istennőjével, nem történik újabb elejtés.

Tíz órára elkészül a teríték is, a hozzá illő miliőben és hangulatban, szépen elhelyezve az általunk elejtett vad, közte a számomra legszebb disznóval. Luki és Krisztián pedig elkürtölik a vaddisznó halálát, ezzel is megadva a tisztességet a süldőknek.

A teríték után a disznók nyúzására kerül sor, amiben nekem sokat segít a Baló Jutka. Az egyik oldalát még ő csinálja, de a másikat már én. Az egyik első combjából pedig egy fergeteges pörköltöt főz a Kopacz Tibi vadásztársunk, amit jól étvággyal fogyasztunk el ebédre.

Így telt el az elmúlt hétvége néhány vadászíjász számára Napkoron.

Nagyon köszönöm mind a házigazdáinknak a szívélyes fogadtatást, a vendéglátást, a felejthetetlen élményt, valamint a lehetőséget, amellyel hozzájárultak, hogy elejthessem életem első vaddisznóját. Én, és nagy valószínűséggel a többiek is, nagyon jól éreztük magunkat, és remélem, hogy sok ilyen szép élményben lesz még részünk így együtt.

Valamint köszönöm a jelen lévő vadásztársak jó kívánságait is, és kívánom azok számára akik még előtte állnak az első vaddisznó elejtésének, hogy hasonló élményben legyen részük, mint nekem volt.

Továbbá és nem utolsó sorban Luki barátomnak is köszönöm, hogy az ő szavaival élve „bele vitt a tutiba”!

 Vadászíjász üdvözlettel: Kiss Róbert
Utolsó frissítés ( 2009. July 06. )
 
< Előző   Következő >
© 2018 Magyar Vadászíjász Egyesület
Joomla! is Free Software released under the GNU/GPL License.